Ciprus – 4. nap

Mára azt terveztük, hogy az észak-nyugati csücsköt és a hegyvidéket fedezzük fel. Első utunk a Coral öbölbe vezetett, ez Páfosz környékének az egyik legszebb és legfelkapottabb tengerpartja. Teljesen ki van építve, nyáron tele napernyőkkel, éttermekkel.

Továbbmenve egy tengeri barlangos partszakaszhoz értünk, ahol a part mentén található egy III. Edro nevű teherhajóroncs, mely 2011-ben futott zátonyra, de azóta sem tudták a roncsot eltávolítani. A hajóban található olajat biztonságosan el tudták távolítani, valamint szerencsére a legénységet ki tudták menteni. Az elmúlt években nagyon közel sodródott a parthoz, de a kivontatása olyan sokba kerülne, hogy inkább ott hagyták, ahol van. Kétségtelen, szuper látványt nyújt, jó fotótéma. 🙂

Megálltunk egy másik népszerű strandnál, az Agios Georgos kikötőnél, ahol megcsodáltuk a kristálytiszta, türkizzöld vizet. Ez az utolsó falu a sziget nyugati oldalán, innen már csak gyalogosan vagy szervezett túra keretében lehet tovább menni az Akamas-félszigetre. A kis falu a templom köré épült a szikla tetején, ahonnan lenyűgöző látvány nyílik a Földközi-tengerre. Ezen a részen nyáron csak úgy hemzsegnek a teknősök, de most sajnos nem láttunk egyet sem. Sétálgattunk itt kicsit, megnéztünk egy öreg fát is, bár nem tudjuk hány éves lehetett. A térképen egyszerűen öreg faként szerepelt.

Már nagyon jól esett volna egy kávé, de sajnos a környéken minden kávézó, étterem zárva volt. Volt egy kicsi sátor, ahol egy idősebb fazekas bácsi árulta a termékeit. Megkérdeztem tőle, hogy hol lehet kávét kapni, azt mondta, hogy most sehol, de ő szívesen csinál nekünk csak úgy egy ciprusi kávét. A kis hűtőtáskájából kivette a bögréket, a kávét, a vízforralót (mintha egy kempingben lettünk volna), ásványvizet és megcsinálta a kávét. Elolvadtam. 🙂 Még egy kis széket is adott, hogy üljünk le. Semmit nem fogadott el, így vettem tőle egy pici kerámia tálat, aminek örült nagyon.

Ezután bevetettük magunkat a hegyek közé és egy rövid túra keretében elmentünk a Kremiotis vízeséshez. Igen, Cipruson lehet túrázni is, de ez is olyan tevékenység, amit én nyáron inkább kihagynék. A vízesésnél volt egy srác, aki neoprén ruhában le akart ugrani a szikláról, de szerencsére előbb belement a vízbe és megállapította, hogy nem elég mély, így inkább nem ugrott. Állítólag ide évente 50.000 turista látogat el, szerencsére mi csak 3-al találkoztunk.

Ezután megnéztük az Evretoru vízgyűjtőt, ami egy mesterséges gát, itt láthattuk a gyönyörű dimbes-dombos, sziget belső tájat. Szerettünk volna egészen felmenni az északi partig, de le volt zárva az út az előző heti esőzések és földcsuszamlások miatt. Emiatt az Avakas szurdokot sem tudtuk megnézni, ami egy jó kirándulási helyszín. Állítólag itt szezonban (márciustól novemberig) lehet biciklit bérelni és azzal bejárni ezt az Akamas régiót. Újabb helyszín és program, ami miatt érdemes visszajönni. 🙂

Ciprus – 4. nap

Közösségi média

Kapcsolódj