Nap sziget – 1. nap
Miután otthagytuk a nádszigeti vendéglátó családunkat Peruban, Bolívia felé vettük az irányt. A határátkelés elég vicces volt, mert a perui buszunkat letettük a határon és 200 métert gyalogolva keltünk át. Csomagjainkra azonnal rácsaptak a helyiek és elkezdték felpakolni a triciklijükre a bőröndöket, hogy segítsék a határátkelésünket. Egy kis épületben csekkolták az útlevelet 1 perc alatt és már bent is voltunk Bolíviában.
A másik oldalon fogtunk egy buszt, ami elvitt Copacanaba (ez nem a híres tengerpart, az Brazíliában van), ahol ebédeltünk egyet.
Bolívia teljesen más,mint Peru. Bolívia Del-Amerika legszegényebb országa, ez nagyon látszott az utcákon, éttermekben, mosdókon. A házak még romosabbak, mint Peruban a kaják hasonlóak a peruihoz, de sokkal gyengébb minőségűek. Az étterem maga is koszosabb, a mosdó kritikán aluli, víz öblítés csak vödörből kancsóval megoldott. Undi.
Egy órás hajózást követően jutottunk el a Nap Szigetre. A Titicaca-tó vizéből hajdan 41 szent sziget emelkedett ki, közülük a legnagyobb Isla del Sol, a Nap szigete. A szigeten ered az az ősi forrás, amely Yumani kőkútjához vezet. 206 inka lépcső vezet fel oda, amely a legenda szerint az Ifjúság Forrása. A Nap Szigete nagyon fontos az inkák története szempontjából, mert a teremtés történetük szerint itt emelkedett ki az első emberpár.
A szállásunkhoz a kikötőből kb. 1 órás túrázás után érkeztünk meg. Szerencsére volt lehetőségünk a helyi sört is megkóstolni, egész jó volt ez is. Hiába, sört szinte mindenhol tudnak készíteni a világon. Sajnos valami volt a levegőben, kajában, sörben, én ettől az estétől kezdve Bolíviában végig gyomorproblémákkal küzködtem.
Innen a pihenés volt a program, a hegytetőn levő szállásunk udvaráról csodáltuk a tavat, a naplementét, majd a fényszennyezés nélküli csillagos eget.
