Sol de Manana – 6. nap
Ezután egy tó melletti pici termál fürdőbe mentünk, ahol lehetőség volt a termál vízbe picit ázni. Ezt a csoportból 4-en vállalták be, nekem nem volt kedvem, mert túl pici volt ez a tó rész, kb. comb középig ért csak a víz és dugig volt emberekkel. Ja és kb.5 fok volt kint, és egy szabadtéri öltöző volt csak. De akik nálam bevállalósabbak voltak, azt mondtak hogy állati jó volt.
Ezt követően mentünk tovább a sivatagban, megálltunk egy résznél, ahol a hegyek, kövek és az egész táj úgy nézett ki, mint egy Salvador Dali festmény.
Ezt követően a Zöld tóhoz mentünk, ami Bolívia déli csücskénél található. Fotó szünetet tartottunk, majd elindultunk vissza Uyuni-ba. Visszafelé a termál fürdő felé jöttünk, ahol 1 ember volt a vízben, eredetileg az volt a terv, hogy a zöld tó után fogunk fürdeni, nem is értem, miért nem így volt. Így nagyobb kedvem lett volna belemenni, nagyon szép volt és jó idő is volt már.
A visszafelé vezető úton megálltunk még egy olyan helyen,ahol a vulkáni lávát a szél és a homok fura alakú, óriás kövekké alakította. Itt is mindenféle formát bele lehet látni a kövekbe, pl. kacsa, keselyű, indián, stb.
Megálltunk még egy San Cristobal nevű pici városban, nem volt ott semmi említésreméltó.
A 3 nap alatt kb.1000 km-ert autóztunk.
Elvileg ma repültünk volna vissza La Paz-ba, de mivel volt egy kis kavarás a regjegyekkel, így csak másnap reggel megyünk. Konkrétan az történt, hogy a repülő társaság értesített, hogy az este 9-kor induló járatot módosították és délután 2-kor fog indulni a gép. Hiába, ez Latin-Amerika, itt minden előfordulhat. A túravezetőnk kiakadt, mert így nem tudtuk volna megcsinalni a másnapi programot és addig vitatkozott a légitársasággal, míg a jegyeket másnap kora reggelre módosították. Ezután gyorsan foglalt szállást Uyuni-ban, egyeztetett a La Paz-i szállással a lemondásról és végül minden ok lett. Ha nem lesz blokád La Pazban, akkor az 5300 m-es csúcs mászást is meg fogjuk tudni csinálni holnap. Azért nem irigylem Pétert, jó sok háttér szervezést kellett intéznie, eléggé sok kavarás volt a programokkal. De tök ügyesen megoldott mindent, hiába, profi. 🙂
Beszélgettünk arról, hogy mi az, ami egy hűtő mágnesen Bolíviát jellemezné. Ez a só sivatag, a vulkanikus hegyek előtt elterülő különleges színű tavak a flamingókkal, valamint az őslakosok. Nagyon-nagyon sokan őrzik a hagyományokat és járnak népviseletben. Az emberek kedvesek, de nagyon távolság tartóak. Ezt érezhetem azért is, mert mi alapvetően őslakosokkal vagy meszticekkel kerültünk kapcsolatba, akik azért a társadalmi ranglétra legalsó fokán helyezkednek el. Akiket láttunk, ők nagyon sokat dolgoznak és baromi fáradtnak tűntek. Nem lehetett megállapítani hogy boldogok e, nem látszik semmi az arcukon, nem mosolyognak csak úgy. Azért összegeszében nagyon sajnálom az itt elő embereket, nagyon nehéz életük lehet. Az ország gyönyörű, de annyira sok a sivatagos rész, hogy nem tudnak mit kezdeni vele. Láttunk olyat is, hogy kézzel húzták az ekét, még ökörre sem telt. Evo Morales-t azért kedvelték régen, mert próbálta a népességet a mély szegénységből kiemelni. Csak nem igazán sikerült…
