Hajókirándulás

Imádok hajózni, szeretem azt az érzést, hogy a part mellett szeljük a hullámokat, a fehér hullámok találkoznak a mélykék színű tengerrel, fúj a szél, néha egy-egy csepp víz vagy vízpára felcsapódik, és a hajó csak úgy hasít. Közben szól valamilyen helyi zene, lehet inni kávét, bort, sört, ki mit szeret. Nekem ez igazi szabadság érzést jelenti meg. 🙂 Többféle hajókirdánulás közül lehetett választani, először Itaka szigetére gondoltunk elmenni, de végül ezt a Kefalónia keleti partján végig vezető hajóutat választottuk, hiszen a szigetet sem ismertük még. (innen Zakinthosra is nagyon közel van, oda is volt 1 napos hajóút) Emellett még amiatt is ezt a hajókirándulást választottuk, mert Skalaból indult a hajó. Ami egyébként elég vicces, mert Skalanak nincs kikötője, ennek ellenére több hajókirándulás is innen indul. A problémát egy kis ponton stéggel oldják meg, ahol annyi időre kiköt a hajó, hogy az utasok be ill. leszálljanak, majd kicsit távolabb lehorgonyozva kötnek ki a hajók (összesen 2 db van). A személyzet kis gumi motorcsónakkal jött ki a partra.
Korán reggel, 9-kor indult a hajóút, ami nagyon kellemes volt. Egy nagyon kényelmes, jól felszerelt hajóval mentünk, sok olyan partszakasz, öböl mellett hajóztunk el, ami csak a tenger felől látható. Első állomásunk a sziget második legnagyobb kikötővárosa, Sami volt. Itt volt lehetőség a Melissani barlangba elmenni, de mivel mi már játunk ott, így sétálgattunk a városban. Ez a része a szigetnek arról is híres, hogy itt forgatták a Corelli kapitány mandolinja c. filmet.

Sami felfedezése után egy kis öbölben, az Agia Sophia beachen álltunk meg fürdőzni. Ezt nem annyira értettem, mert nem volt semmi különleges ebben az öbölben. A strandra nem szabadott kimenni, de ott egy elhagyott, lepukkant épület állt, egy vadkempingező sátra és egy pici taverna, amiről úgy tűnt, hogy nyitva van. Van benne vmi romantikus, ha az ember a partról megy oda és nem lát ott senki mást önmagán kívül, de egy nagy hajóval megállni itt és kb. 150 embert beugrasztani fürdeni elég fura volt. De a víz itt is csodás volt, és a fürdés volt a lényeg. 🙂 Nem tudom miért, de erről az öbölről nem készítettem fotót.

Ezután Fiskardóba érkeztünk, mely a sziget egyik legfelkapottabb helye. Fiskardo egy apró halászfalu, az egyetlen olyan település, ami az 1953-as fölrengést követően szinte teljes épségében megmaradt. Ennek köszönhetően sok velencei stílusban épült házat is láthatunk itt. Igazán különlegesek ezek az épületek, a házak színesre mázolt falain virágköltemények futnak végig. Állítólag ez a hírességek kedvelt találkahelye. Járt itt például Madonna is, aki állítólag a jachtján napközben egy kis öbölben elbújva úszkál, este kalapban és napszemüvegben próbál megbújni a tömegben. 🙂 Ebben a városban volt lehetőségünk ebédelni és sétálhattunk a színes, nyüzsgő utcákban, a halászcsónakokkal és jahtokkal zsúfolt kikötöben. 

Hazafelé megálltunk a mini Myrtosként emlegetett, csak hajóval megközelíthető Koutsoupia strandnál. Hát ez a strand valami csodálatos volt, nekem tisztára olyan volt, mintha a Karib tengeren lennék. Rövid fürdőzés után hajóztunk vissza Skalaba. 

Kefalónia visszavár! 🙂 Örülünk, hogy tudtunk pihenni, meg hogy a sziget egy részével meg tudtunk ismerkedni, de maradt rengeteg természeti szépség, amit még szeretnénk valamikor látni. Legközelebb nem augusztusban, hanem szeptemberben, saját szervezéssel jövünk, reméljük addigra lesznek kedvező fapados járatok ide, valamint egy nyüzsgőbb városban, Lassiban fogunk megszállni, és tuti, hogy 3-4 napra fogunk autót bérelni. De ez a nyaralás most pont megfelelt annak, amit szerettünk volna, nagyon élveztük minden pillanatát. 🙂