Száraz Halong, azaz Tam Coc – 7. nap
Ma szerencsére nem indultunk túl korán, fél 9 körül jött értunk a busz és egy rövidebb, kb. 2 órás buszozas után érkeztünk meg a régi fővárosba, Hoa Lu-ba. A városból mára semmi nem maradt meg, csak két templom, amit két fontos királynak építettek, így ezt néztünk meg.
Ez elég turistás program volt, amit nem szoktam szeretni. Minden perc be van osztva, terelnek mint a juhokat és persze mindenre pont 10-15 perccel kevesebb jut, mint ami kellene. Loholás az egész. (Ezért szervezem inkább magamnak az utakat) Itt is ez volt, gyorsan kipipáltuk az ősi templomokat, aztán svéd asztalos (bőséges választékkal) turista menüt kajaltunk ebédre (ami egyébként meglepően finom volt), de a kv-t már futtában tudtam meginni (elviteles kv pohárnak teteje nincs), ami azért tud frusztálni.
De ami ezután következett, attól elállt a lélegzetem és elmúlt minden kényelmi hiány okozta frusztrációm. Végre megnéztük a Száraz Halong öblöt, azaz a Tam Coc-ot. Egy csónakba szálltunk, hogy megcsodáljuk a sziklákat és a barlangokat a vízről (Tam Coc jelentése: 3 barlang). A csónakban egy vietnami férfi evezett, nekünk csak fotózas feladata és a táj élvezete maradt. A táj lenyűgöző! Itt óriási karszttornyok között/mellett vezet az út, a sziklák a Halong öbölhöz hasonlóak, csak nem a vízből, hanem a földből emelkednek ki. Nem véletlenül hívják száraz Halong öbölnek. A rizsföldek most víz alatt vannak, leggyönyörűbb akkor, amikor sárga minden.
Eszméletlen gyönyörű ez a rész és az evező fazonunk sem semmi. Nagyon vicces volt, hogy a legnagyobb lazasággal a lábával hajtotta az evezőket, néha telefont is nyomkodott közben. Régen röhögtem ekkorát. 🙂
Miután megálltunk, kaptunk bicajokat és kicsit bicajozhattunk a faluban és megnéztünk egy templomot, amit a sziklába/barlangba építettek. Denevérekkel volt tele…..
Kicsit csalódott voltam, mert a programban az szerepelt hogy a falu mellett, természetben, a víz, sziklák, állatok között fogunk 1 óráig bringazni és csodálhatjuk a vidéket. Ehelyett kb. 10 percet tekertünk – egyébként elég rozoga bringán – az úton a forgalomban a faluban. Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy nekem bejön ez a forgatag, gyorsan hozzá lehet szokni. Szabály: vigyázz a másikra, ne öld meg. A hátulról jövő figyel, ő fékez. Azaz sáv váltásnál nem nézel jobbra hátra, hogy jön-e vki, hanem indexelsz és mész. Aki épp ott van melletted, mögötted, fékez. Egyszerű. 🙂 ja és a duda és a villogás azt jelzi hogy jövök és nem engedlek el. 🙂
Az idegenvezetőnk egy 22 éves srác, aki attól érzi úgy, hogy jól végezte a munkáját, ha mindenki boldog. Mondtam neki, hogy a bringázás miatt kicsit csalódott vagyok, aminek az lett a következménye hogy kb.15 percig kellett vele lelkiznem, hogy nehogy abban a tévedésben legyen, hogy nekem az egész napi program nem tetszett. Mesélte, hogy énekes volt, kértem hogy énekeljen a buszon. Énekelt. 🙂 Volt hangszórós mikrofonja is. Boldog volt, hogy népszerűségi indexe megemelkedett. 🙂 Annyira cukik a vietnámiak. 🙂
Este Hanoi forgatagában sétáltunk picit, vacsiztunk és egy fincsi láb masszírozással zártuk a napot.
