La Paz, Chacaltaya csúcs

Mai napon csúcs támadást hajtottunk végre, csúcs befejezéseként utazásunknak. 🙂 Korán reggel repülővel visszarepültünk a már ismert La Paz-ba, ahol egyébként továbbra is tartanak a zavargások. Emiatt izgultunk, hogy hogy fogunk tudni visszaérni a szállásra, illetve megcsinalni a csúcs támadásos programot. Szerencsére elkerülte azt a környéket a zavargás, ahol mi voltunk. (kivéve azt, amikor a kb. 400 m távolságra lévő gyógyszertárba elmentünk és pont velünk szemben az utca túloldalán vonult a tüntető tömeg, petárdákat (vagy állítólag dinamitokat) dobálgatva) A helyi idegenvezetőnkkel mini buszra szálltunk és elindultunk utolsó programunkra, az 5435 méteres csúcs turistás meghódítására. A kisbusszal baromi szűk, köves, meredek szerpentinen mentünk fel a hegyre, kissè halálfélelmem volt, mert a busz néha alig fért el az úton, mellettünk a szakadékba szinte belelógott a kereke, az úton lévő kövek meg-megdobálták a buszt. A terep inkább terepjárónak való volt, nem egy régi, lengéscsillapító nélküli busznak. Párszor be is vágtam a fejem a tetőbe, akkorát dobott néha a busz. A látvány viszont elterelte a félelmem. Körülöttünk 6800 m-es hegyek és a sok ásványi anyagnak köszönhetően kopár, de mégis rendkívül színes táj.

A Chacaltaya csúcs hódítására a menedék háztól indultunk, kb. 300-400 m-es szintemelkedést mentünk. A túra könnyű volt, nehéz a kevés oxigén miatt volt. Ha lassan (tyúklépésben) mentünk, semmi gond nem volt, normál túratempónál viszont 2 perc múlva eszméletlen légszomj kerített hatalmába. Elértük életem eddigi legmagasabb pontját, 5345 m-t. A kilátás és az érzés, hogy ilyen magasan vagyok (és hogy meg bírtam csinálni), hihetetlen mennyiségű adrenalint szabadított fel a szervezetemben. (nem jött el erre a csúcs mászásra mindenki, a túravezető szerintem kicsit túl parázta és közvetett módon lebeszélte az emberek egy részét, pedig szerintem mindenki meg bírta volna csinálni) Fentről rá lehetett látni La Pazra, ami tényleg egy hegyoldalba épült óriás város képét mutatta és a Titicaca tóra is szép kilátás nyílt.

Mire visszaértünk a városba, hihetetlenül elkezdett fájni a fejem. Hiába, a magasság az az magasság. 🙂 Nem aludtunk sokat, mert a reptéri transzfer 0:30-ra jött értünk és utaztunk vissza Limába. Itt is izgultunk picit, hogy a tüntetések miatt ki tudunk e menni a reptérre, de szerencsére minden ok volt. A csapat különböző útvonalakon keresztül utazott haza vagy hosszabbította meg a nyaralását. Mi 2,5 napra megállunk Panamában és itteni idő szerint vasárnap este indulunk haza.

La Paz, Chacaltaya csúcs

Közösségi média

Kapcsolódj