Ciprus 1. nap
Január közepén jártunk és már nekem nagyon hiányzott a napfény. Szerettem volna olyan helyen lenni, ahol lehet pólóban és farmerban sétálgatni. Rövid keresgélés után megláttam a Ryanair kedvező ajánlatát Ciprusra, Páfoszra és gyors döntést hoztam. Január? Ciprus? Miért ne? Őszintén szólva soha nem vágytam Ciprusra, de most nagy vonzereje volt annak, hogy ott legalább jó idő van, jó alkalom arra, hogy megnézzem, hogy szezonban érdemes-e visszamenni.
A január és a február általában esős, az év többi hónapjaiban nem is esik az eső Cipruson. Néztem gyorsan időjárás előrejelzést, és a 17-20 fokos napsütést jeleztek, így gyorsan le is csaptam a repjegyekre. Óriási mákunk volt, mert az utazásunk előtti és utáni héten is esett az eső, sőt, a hegyekben havazott is, viszont nekünk csodálatos időnk volt.
Most egy relatív pihenős, kényelmes nyaralásra vágytam, ezért úgy döntöttünk, hogy béreltünk egy autót, mert az volt a terv, hogy a látványosságokhoz kocsival megyünk, kiszállunk, megnézzük, amit érdemes és megyünk tovább. A nap viszonylag hamar, fél 5 körül ment le, így úgy gondoltuk, hogy este tudunk pihenni is. Ismertek, persze, hogy nem így alakult. 🙂
Január nem főszezon, nem volt túl sok turista szerencsére, de azért volt élet. Miket lehet januárban csinálni Cipruson? Kirándulni, régészeti parkokat látogatni, UNESCO világörökség listán levő templomokat felkeresni, sétálni a tengerparton, várost nézni, múzeumokat felfedezni, elveszni az óváros kanyargós, szűk utcáin, élvezni a helyiek vendégszeretetét, jókat enni és finom borokat inni. Az egész szigeten nem sok árnyék van, így nyárra marad a tengerpart, a strandolás, a pihenés, ilyenkor meg lehet kulturális élményeket gyűjteni.
Már kora délelőtt megérkeztünk Páfoszra, a reptéren vettük fel az autót. Ciprus volt angol gyarmat is, így itt baloldali közlekedés van. Az autókölcsönzős hölgy nagyon csóválta a fejét, hogy nem akartunk napi 8 eur extra díjért automata váltós autót bérelni, és mondogatta, hogy nagyon nehéz megszokni a baloldali közlekedést. Azt is mondta, hogy a belvárosba inkább ne menjünk be kocsival. Gondoltam, hogy valahogy csak megbirkózom ezzel. Aki átadta nekünk az autót, az annyit mondott, hogy nem bonyolult a bal oldalon vezetni, csak kövessük a többi autót. Javasolták a tapasztaltak, hogy mondogassuk magunkban, hogy balra kis ív, jobbra nagy ív, így nem fogunk szembe menni a forgalommal. Igazából tényleg fura volt eleinte, a bal oldalát nehezen éreztem az autónak, volt, hogy olyan közel mentem a padkához, hogy a dísztárcsát kicsit meg is nyomorgattam. 2 nap után már észrevettem, ha valaki villogott vagy dudált, addig annyira azzal voltam elfoglalva, azzal, hogy hol kell kanyarodni, melyik sávban kell menni, hogy kell bal kézzel váltani, hogy fel sem fogtam, hogy mi zajlik körülöttem. A belső visszapillantó tükröt alig használtam, mindig jobbra felfelé néztem, a tükör meg balra felfelé volt. Tiszta mazsola voltam. 🙂 A legjobb tanács az volt, hogy kövessem a többi autót, ez tényleg sokat segített.
Szuper szállást találtam, a teraszunkról a tengert és a régészeti parkot lehetett látni, mind a napfelkelte, mind a naplemente csodálatos látvány volt, mindeközben közel voltunk mindenhez. Az első napot a környék felfedezésével töltöttük. Elsétáltunk strandig, ahol meglepő módon voltak olyan bátrak, akik fürödtek is. A víz kb. 19 fokos lehetett, a levegőt a napsütés miatt 25 fokosnak lehetett érezni. Háát… ez nekem azért hűvös a fürdéshez. 🙂
Ezután elsétáltunk a kikötőig, útközben bóklásztunk a romok között a Fabrika dombon. Ez egy olyan terület, ahol szabadon látogathatóak ókori sírok, házak, templomok és mozaikok, sőt egy sziklatemplom is. Innen csodálatos a kilátás Páfosz városára. Érdekesség, hogy az egész terület a földből van kivájva.
