Ciprus – 2. nap

Ma egy hosszabb utazást tettünk, elmentünk Larnaka mellé a sós tóhoz, illetve a fővárosba, Nicosiába. Ciprus szigete alapvetően nagy, a Földközi tenger 3. legnagyobb szigete, ezért csillagtúra keretében felfedezni a szigetet nem annyira javasolt. A déli részén két központ körül érdemes szállást foglalni, illetve annak környékét bejárni. Az egyik Páfosz, a másik Lárnaka. Mi a sziget nyugati felének egy részét fedeztük fel, legközelebb a Wizzair-el Lárnakába megyünk és akkor a keleti részt nézzük meg. Azért egy harmadik alkalommal az északi török részt sem hagynám ki.

Az ok, ami miatt mégis elvezettünk a sziget keleti felébe az az, hogy Lárnaka mellett található a sós tó, ami nyárra teljesen kiszárad. Külön izgalmas, hogy télen a tavon rengeteg flamingó él, így ezt mindenképp szerettük volna látni.

Sajnos csalódtunk, mert a flamingók tényleg ott voltak a tavon, viszont messze, bent a tó közepén, így egy pici fehér pöttynél nem láttunk belőlük többet. Sajnos azt nem sikerült kideríteni, hogy mikor jönnek ki a partra, így tovább autóztunk a főváros, Nicosia felé.

Jót röhögtünk magunkban, hogy nagyon „megfogadtuk” az autókölcsönzős tanácsot, hogy ne menjünk Páfosz belvárosába. Kb. ez olyan, mintha Zamárdiban szálltunk vola meg, és azt mondta volna a nőci, hogy azért Siófokra ne menjetek autóval, mi meg elmentünk volna Budapestre. Vezetés szempontjából mélyvíz volt, nem mondom, hogy egyszerűen ment, de tény, hogy ezután már könnyebben ment minden. A belvárosban sétálgattunk az óvárosi részen, ahol néha egy-egy modern köztér is megjelent, érdekes, eklektikus hangulatú város. Az óvárost középkori, velencei eredetű masszív fal veszi körül, melyen régen 3 városkapu vezetett át, mára a Famagusta kapu maradt meg.

Az óvárosban a boltok nagyrésze zárva volt, de találtunk egy nagyon cuki kézműves boltot, egy még aranyosabb brit eladóval, ahol jól bevásároltunk helyi ezüst ékszerekből. A sétáló utcán nagy élet volt, egymást érték az üzletek, bárok, éttermek. Nicosia a világ utolsó kettéosztott fővárosa, mely két külön országhoz tartozik. Mi a görög részt fedeztük fel, de elmentünk azért a török határig. Érdekes, hogy a Ledra sétáló utca végén egy gyalogos határátkelő vezet át az Észak-ciprusi Török Köztársaságba, ahol ugyanúgy folytatódik a bevásárló utca. Sajnos későn értünk ide, sötétedés után már nem volt bátorságunk átmenni a túloldara, így még egy ok, ami miatt ide vissza kell jönni.

Különös jellegzetessége Ciprusnak a mindenhol jelenlévő, cuki fejű, szép bundájú, macska. Mondják is, hogy Ciprus a macskák szigete. A legenda szerint Szent Ilona hozta Ciprusra a macskákat, amikor elszaporodtak a mérges kígyók a szigeten, megkeserítve a helyiek életét. A macskák tették is a dolgukat, hamarosan teljesen visszaszorították a kígyókat. A macskák elszaporodtak a szigeten, elég nagy a ciprusi kóbor macska populáció. Az emberek azonban kedvelik az egerészeket, etetik őket és gondoskodnak róluk, akkor is, ha kóbor állatokról van szó. Az utcán több helyen láttam kartondobozt kis rongyokkal kibélelve, hogy a kóbor cicák is kényelmesen tudjanak élni. Különös számomra, hogy teljesen normális, ha egy étteremben, vagy kávézóban a széken, fotelon ülnek, alszanak, senki nem zavarja el őket. Ezzel együtt az is gyakori, hogy az étteremben odajönnek az asztalhoz és türelmesen várakoznak egy-egy leeső falatra, úgy, hogy senki se zavarja el őket.

Késő este értünk vissza a szállásunkra, a pihenős nyaralás eddig elég aktívra sikerült. 🙂

Ciprus – 2. nap

Közösségi média

Kapcsolódj