Ciprus – 5. nap
Ma is a Tródosz-hegységet fedeztük fel, illetve Unesco világörökség helyszíneket kerestünk fel. Nagyon szerettem volna havat látni, hiszen az előző héten esett a hó, de sajnos mostanra már elolvadt. Ritka esemény ez erre, évente 1-2 hetet esik a hó, ilyenkor teljesen leáll a közlekedés a hegyekben. De van sípálya, ami állítólag szokott télen működni. A szerpentinek nagyon meredekek és szűkek, egymás mellett nem mindig fért el 2 autó, így egy idő után nem mentünk tovább, mert a jobb kormányos autóval a szűk szerpentinen a visszatolatás nem volt az erősségem. Így inkább a hegy lábánál bóklásztunk, illetve csak kicsit vetettük be magunkat a hegyek közé. Azért az Olymposra szeretnék majd elmenni, a csúcs 1952 m magasan van. Az egész hegység dimbes-dombos, kiváló bicikliutakat is építettek, így lehet itt túrázni, bringázni, talán a nyári hőségben is meg lehetne próbálni, biztos kicsit hűvösebb erre az időjárás, mint a tengerparton.
Első megállónk egy bájos kis falu volt, Omodos. Itt is nagyon álmos volt az élet, de azért 1-2 kézműves bolt és kávézó, étterem nyitva volt. Omodos egy borászfalu, sok háznál lehet helyi borokat kóstolni és vásárolni. Mi viszont más kincset találtunk. Voltak itt szentjánoskenyérrel ízesített magvak (dió, mandula), idejét sem tudom mikor ettem ilyet utoljára, hisz amit nálunk kapni lehet, az mind cukros vagy mézzel készült. Sőt, itt lehetett kapni steviás baklavát és halvát. Egy mennyország ez nekem. 🙂
A faluban van egy monostor, ami az egyik legrégebbi a szigeten ahol megnézhettük a híres csipkéket is (Ciprus a kézzel készített csipkéiről nagyon híres). A főtéren a teraszon, napsütésben, sok macska társaságában ebédeltünk, amit nagyon bírtam.
Innen egy kisebb túrát tettünk és megnéztük a Millomeris vízesést, mely egy teljesen más klímájú területen van, mint ahol eddig jártunk. Mondhatom azt is, hogy elég barátságtalan volt ez a rész és hideg is volt. Fel kellett vennem a pulcsim január végén. 🙂
Itt, a Troodos hegységben találhatóak az UNESCO világörökség részévé nyilvánított bizánci templomok is, amelyek közül egyet néztünk meg, Pelendri faluban lévő kis templomot. Ezekben a templomokban nem szabad fotózni, pedig belül különös ikonosztázokat, díszes, ezüst kegytárgyakat, illetve 11-12. századi freskókat lehet megtekinteni. Annyira kevesen járnak erre, hogy a templom ajtaján volt egy telefonszám, hogy hívjuk fel, ha szeretnénk bemenni. Felhívtuk, kb. 10 perc múlva jött egy néni és beengedett minket.
Ma viszonylag hamar visszaértünk a szállásra, így végre pihentünk egy kicsit.
