Sziget túra
A csónakázás után mentünk tovább Assos városa felé, útközben várak, tengerpartok, szőlőskertek és olíva ligetek mellett haladtunk el kanyargós, szűk, szerpentines utakon. Megálltunk egy fotószünetre, hogy Görögország legszebbnek tartott strandját, a Mytros beach-et megnézzük, illetve lefotózzuk. Tényleg páratlan fekvésű öböl, hófehér kavicsos stranddal, kristálytiszta, a kék minden árnyalatában játszó tengerrel. A tenger a hihetetlen színeit a vakítóan fehér mészkőnek köszönheti, amely a környező hegyeket alkotja. A mészkövet a tenger hullámzáskor belemossa a vízbe, és ettől kapja a különleges színét itt a tenger. Kár hogy csak így megnéztük és nem mentünk le egyet fürdeni. Van miért visszajönni. 🙂
Miután kifotóztuk magunkat, egy kis festői faluba, Assosba érkeztünk, ahol sétáltunk picit. Ez a kis falu egy igazi kis ékszerdoboz. Az egész falu egy keskeny földnyelvre épült, tele van virágos házakkal, velencei stílusú, színes épületekkel. Mellette fekszik egy erőd, ahova szívesen felsétáltunk volna, de sajnos nem volt annyi időnk rá. Hát igen, a szervezett programoknak általában az a hátránya, hogy ahol van szabadidő az vagy túl sok, vagy túl kevés. De érdekes volt végig sétálni a falun, hiszen csak az elhelyezkedése miatt is minden oldala látványos volt.
A sétálás után meglátogattunk egy népszerű strandot, a Costa Costa beachet. Na itt már volt élet a javából. 🙂 Remekül kiépített strand, volt minden, ami kell. 🙂 Az egyetlen parti bárból üvöltött a zene, arany áron lehetett napernyőt bérelni (míg Skalan 10 EUR volt egy napra, itt 40 EUR volt, de ha baldachinos ágyat szeretett volna vki, akkor 80 EUR-t is elkértek érte), a strand dugig volt emberekkel. Mi Atival a strand felett, az úton találtunk egy nagyon klassz helyi tavernát és egy igazán ízletes muszakával felkészültünk a strandolásra. Természetesen ebben az étteremben minden fele annyiba került, mint a parti étteremben.
A strand zsúfolt volt, de így is nagyon tetszett. Arany homokos part, lassan mélyülő, türkizkék kristálytiszta víz, valami álom ez a sziget. :
Két órás strandolást követően folytattuk sziget felfedező körutunkat. Megálltunk Szent Theodor világítótoronynál egy fotószünetre, majd egy nagyon különleges geológiai különlegességet néztünk meg, a Kathavothres víznyelőt. Első ránézésre néhány szikla látszik, amibe beszivárog a tengervíz. Az ide befolyó, majd eltűnő víz rejtéjét a helyi lakosok régóta kutatták, míg 1963-ban a geológusok egy érdekes kísérletet végeztek úgy, hogy megfestették a sziklák közé beszivárgó tengervizet. Nagy meglepetésükre az elnyelt víz jó néhány nappal később és jó néhány kilométerrel keletebbre, a Melissani barlangnál bukkant fel. Így derült ki, hogy a Katavotheresnél elnyelt tengervíz keveredik a hegyekből leszivárgó csapadékkal, így a föld alatti csatornákban tengervíz és édesvíz keveréke folyik.
Látható itt egy vízimalom kerék is, de nem működik már.
Gyorsan mentünk is tovább a sziget védőszentjéről elnevezett Szent Gerasimos kolostor templomhoz, mely a sziget legjelentősebb vallási épülete. Szent Gerasimos pap volt, aki ezt a kolostort alapította, elsősorban a szegények és betegek gondozását, ápolását tűzte ki céljául. A pap csodálatos gyógyító erővel rendelkezett, sokan zarándokoltak hozzá gyógyulást remélve. A ma látható épület nem az eredeti, mert az az 1953-as földrengésben elpusztult. Egy külön épületben van a sírja, ahol a földi maradványait ereklyeként őrzik. A hívők a gyógyulás reményében a sírjánál megcsókolják a lábát. Pont augusztus 16-án voltunk ott, amikor a születésnapja alkalmából ünnepet tartanak. Az ereklyéjét áthozzák a kis épületből a platánfákhoz, az új templomhoz. Sok hívő sorban ült a földön, arra várva, hogy a fejük felett vigyék át az ereklyét, bízva abban, hogy így meg fognak gyógyulni.
A sziget védőszentjével való ismerkedés után programunk befejező részéhez értünk, amikor is egy borkóstolón vehettünk részt. Kefalónia bora az ún. Robola bor, ami alapvetően egy száraz fehér borfajta, közepesen testes, pici citrusos és gyógynövényes zamattal. Jellemzően ezt a fajta bort árulják a tavernák a ház boraként.
Görögországban ezen a szigeten terem ez a sajátos szőlőfajta, mely eltér a hagyományos görög szőlőktől. Ezt a szőlőfajtát a 13. század környékén velencei kereskedők hozták a szigetre, melyet a helyi gazdák honosítottak meg. Ezt a szőlőfajtát a sziget délkeleti vidékein termesztik az Ainos hegy alacsonyabban fekvő lankáin.
Hát ez a program elég furi volt. Bementünk a sziget legnagyobb Robola bortermelő pincészetéhez, ahol az idegenvezető adott minimális információt a különféle borokról, és mindegyikből kaptunk egy kortyot. (1 üveg bort osztott el kb. 40 ember között) Sajnos sem a pincészetet, sem a borkészítés menetét, sem a borászt nem ismertük meg. Természetesen volt lehetőségünk vásárolni is, így mi ezt úgy fogtuk fel, hogy meg lehetett kóstolni a borokat, hogy el tudd dönteni, hogy milyen bort vegyél. Csak nem értem, hogy akkor miért nem ezt írták a programban. Nem voltak rossz borok, de azért ennél sokkal jobbakat is ittunk már.
Összegészében egy aktív, élményekben gazdag napunk volt, de őszintén szólva inkább autót kellett volna berelnünk, úgy még jobb lett volna.
