Petra – 4. nap

Ez a nap volt a csúcs nálunk. Jordánia fő kulturális látványosságát fedeztük fel, Petrát, a sziklába vájt várost. Itt már 9 ezer éve laktak az Edomiták, Petra a világ egyik legrégebbi letelepedett, növénytermeléssel foglalkozó közösségének adott otthont. A római kor előtt az arab eredetű, nomád Nabateusok fővárosa volt, akik a karavánutak adóiból gazdagodtak meg és egy pezsgő, 20 ezer fős város emlékeit hagyták hátra a modern kori utazónak. Csodálatos sokszínű kőformációk köré, a Wadi Musa (Mózes-völgye) kanyon vonalán épült város még ma is elgondolkodtatja a látogatót, hogy milyen minőségű életet éltek elődjeink pár ezer évvel ezelőtt. Itt van a kincstár (ami a leghíresebb, minden Petra képen ez szerepel), a monostor, a királysírok, a Nabateus múzeum, az áldozó helyek, az obeliszkek, a barlangok, a színház, az oszlopokkal szegélyezett utcák, a börtön, a ciszternák és csatornák. A 80-as évekig éltek itt beduinok, akik élvezhették a barlangok nyújtotta védelmet, hiszen ekkoriban még nem kapott világörökségi besorolást Petra, a későbbiekben azonban védettség alá helyezték és kiköltöztették őket.tt egész nap sétálgattunk, fedeztük fel ezt az ősi “kifaragott” várost.

Kb. 2 km-es út vezet Petra ősi városába egy kanyonon keresztül

Itt és így kötöttek házasságot, a szemközti oltár felé kellett imádkozniuk

Erre az oltárra kellett nézniük, hogy kapcsolódjanak Istennel

A kőből faragott lépcsőkön fel lehet menni a lakásokhoz, régebben sokkal többe be lehetett menni, mint most

Kincstár, ami a leghíresebb, minden egyes faragott mintának jelentése van

Kicsit turistáskodtunk is, felmentünk egy sziklára, ahonnan csodás képet lehetett csinálni a kincstárról. Na de ide nem lehetett csak úgy felmenni. Komoly összeget kellett fizetni a helyi hiénáknak, akik segítettek biztonságosan felmászni a sziklára. 6 jordán dinárt (kb.2500 Ft-ot) kértek ezért a segítségért. Na ne már! Karina, a túravezetőnk csoportkedvezményre hivatkozva, meg minden másra, lealkudta ezt az árat 2 dinárra, amiben benne volt egy tea is a szikla tetején. Itt igazi insta fotókat lehetett lőni. Érdekes, hogy a helyi idegenvezetőnk Rafi nagyon nem akarta, hogy oda felmenjünk, nem is értettük miért nem. Egyébként egyre jobban érződik az ellentét a mi túravezetőnk (Karina) és közte. Karinának van igaza, sajnos Rafi nincs a helyzet magaslatán, infót se tud többet adni egy átlagos jordánhoz képest. Inkább kavar, mint intézkedik és sajnos nem lehet bízni abban, amit mond, mert sokszor mégsem úgy van.

Itt Petrában mi elmentünk egészen a monostorig, Rafi azt mondta, hogy ez túl messze van és inkább leült egy étteremben. Sajnos nem sok infót tudtunk meg tőle Petráról. Itt kb. 18 km-t gyalogoltunk és 500 m szintet mentünk, kellemesen elfáradtunk. Sajnos lehetett volna több időnk is, azért nagyjából meg tudtunk nézni mindent, de jó lett volna, ha marad időnk beülni egy kicsit kajálni vhova, vagy megnézni az árusokat és a múzeumot. De a célnál, a monostornál felmentünk egy szikla tetejére, ahol egy kedves hölgytől kaptunk isteni arab kávét. Itt dolgozhatnak a nők, nincsenek olyan elnyomásban, mint más arab országban, de eddig azok az árusok, pincérek, akikkel találkoztunk, mind férfiak voltak.