Wadi Rum homok- és kősivatag – 5. nap
Kora reggel leutaztunk Wadi Rumba. Wadi Rum a Rif-völgy és a Negev-sivatag határán fekszik, ez a legszebb sivatagi táj Jordániában. Izgalmas kőformációk, völgyek, hegyek teszik változatossá a homokos sivatagos tájat, és teszik népszerű desztinációvá kalandozó kedvű utazóknak, sziklamászóknak, túrázóknak, tevegelni vágyóknak és a romantikus pároknak, akik háborítatlan csendben, a természet ölén, csillagos égbolt alatt, egy beduin sátorban szeretnék tölteni az éjszakát. (ezt a mondatot csórtam, de tényleg így van)
Nagyon kíváncsi voltam arra, hogy vajon itt milyen a sivatag. Teljesen más, mint Marokkóban. A homokszemek sokkal durvábbak, és alig van 1-2 homokdűne, inkább lapos, kb.bokáig erő a homok, és körbe-körbe tele van sziklákkal, sziklás hegyekkel. Eszméletlen látvány!
A programot elég turistásan kezdtük. Átültük a buszunkból egy fokkal kényelmesebb dzsipbe, mint tegnap és nekivágtunk a sivatagnak. Kb. 5 perc után megérkeztünk az első megálló helyre. Itt egy sziklafalra kellett felmásznunk, hogy megcsodáljuk a kilátást. Őszintén szólva nem sok értelme volt, de legalább mozogtunk egy kicsit.
Aztán megálltunk egy homokdűne előtt, ahova fel “kellett” másznunk. Felfelé nem könnyű menni a homokba, elátkoztam közben azt, aki ilyen idióta programot ki tudott találni. Na de felértem a tetejére és onnan “Hold sétálós” módon “lelebegtem” a dűnéről. Ez vicces érzés volt. 🙂
Harmadik megállónk egy régi jelzőtábla volt, ugyanis a szikla falára vésték, hogy merre kell mennie a karavánnak. Ezután utolsó megállónk egy óriás szikla volt, egy híd kő formátum, amire persze felmásztunk. 🙂 Mindeközben ámultunk, hogy ez a Wadi Rum kanyon, illetve sivatag milyen csodálatos. Útközben rengeteg teve legelészett, idilli volt a nyugalom. Forgalom viszont egész nagy volt. Jöttek-mentek a dzsipek, azt a híres csendet nem éreztük még.
Ezután megékeztünk szálláshelyünkre, ami beduin sátor volt. Szerencsére nem olyan, mint amilyenben az igazi beduinok laknak. Volt benne járólap, lámpa és kályha is. Mindez egy szikla mellett a sivatagban. Le voltam nyűgözve! Kaptunk svédasztalos ebédet, amit vendéglátóink főztek nekünk, nagyon fincsi volt ez is. Sietni kellett, mert gyalog túrázni indultunk, hogy egy szikla tetejéről megnézzük a naplementét. Épp sikerült még napnyugta előtt odaérnünk, így tényleg csodálatos látványban volt részünk. Szerencsére nem kellett a sötétben újabb másfél óráig gyalogolni, hogy visszaérjünk táborhelyünke, hanem dzsippel visszavittek mindenkit.
Este kaptunk tradicionális beduin vacsorát, szó szerint a homokból ásták ki a vacsinkat. A husit, zöldségeket beteszik egy speciális edénybe, majd az egészet elássák és pár órán keresztül hagyják puhulni. Már uncsi lesz: isteni volt. 🙂
Volt egy gyenge beduin buli is, ahol arab zenére tanítottak nekünk 1-2 tánclépést, majd szabadon táncol hátunk. Tapsolni is kellett közben, nagyon jó hangulatú volt az egész. Egy “pizsibe” öltözött arab fickó, kendővel a fején táncolt kb. 8-9 lánnyal. (a mi csoportunkból 4-en voltunk bátrak) Ezután tüzet raktak és tea mellett lehetett a csillagos ég alatt beszélgetni. Sajnos telihold volt, így sok csillagot nem láttunk. Ez életemben a 3. olyan eset, ahol láthatnám a fényszennyezés nélküli csillagos eget, de mindig kifogtam a teliholdat.
Meglepő módon nem volt annyira hideg, mint pl. a danai szállásunkon, kb.10-12 fok lehetett kint. Különleges élmény volt itt tölteni az éjszakát.
