Kappadókia – 1. nap

Kappadókiába repülővel isztambuli átszállással lehet utazni, jellemzően a Turkish Airlines-nek vannak ide járatai. Sok iroda úgy szervezi, hogy Ankaráig mennek repülővel és onnan busszal Kappadókiába. Sajnos elég bénán vannak a repülőjáratok Kappadókiába, vagy 12 órát utazol a hosszú átszállási idő miatt vagy csak 5 órát, de akkor viszont éjszaka, ami azt jelenti, hogy egy éjszaka alvás kimarad. Mi este fél 9-kor indultunk Budapestről és isztambuli átszállással helyi idő szerint hajnali 3-ra érkeztünk meg Kayseribe. Innen egy reptéri transzferrel még egy picivel több, mint 1 órás út várt ránk a szállásunkig, ami Göremében volt. Útközben volt egy kis izgalom, mert amikor kb. 10 percre voltunk Göremétől a sofőr, miközben kanyarodott be a benzinkútra, nekiment egy álló autómentő szélének és eléggé behorpadt a busz jobb eleje. Kb. félórás egyeztetés után indultunk tovább, viszont mire minket is kiraktak, már majdnem reggel 5 óra volt. Nem kellett altatni minket. 🙂 Reggel fél 10-kor a müezzin hangjára ébredtünk, így még épp meg tudtunk reggelizni. Nagyon klassz szállásunk volt, volt egy terasza, ahonnan a sziklákat és a fél várost lehetett látni. Isteni volt a reggeli, minden friss és ízletes. Törökországnak ez a régiója különösen híres a konyhájáról, majd jól leteszteljük. 🙂

Reggeli után elindultunk felfedezni a környéket, ill. tájékozódtunk a program lehetőségekről. A szállásunk utazási irodaként is működött, így igazából egyszerű volt rajtuk keresztül foglalni mindent. (utólag derült ki, hogy olcsóbb is volt így, mintha egy utazási irodába mentünk volna be.)
Kicsit fáradtan, de nagyon lelkesen sétálgattunk Göreme városában, ismerkedtünk Kappadókiával. Ez a térség mindig jelentősnek számított, évezredeken át lakott volt, különböző civilizációk keveredtek itt, az antik úthálózat kereszteződési pontjának számított. Az itt élő anatóliai népesség fontos felfedezéseket tett pl. az agyagkorongozást. Igen korán befogadta a kereszténységet, majd Bizánc után az iszlám szeldzsuk kultúráját. Kappadókia a 20. század közepe óta vonzza a turistákat, különleges tájformái, történelme és a kora kereszténység, illetve Bizánc idejéből származó szakrális építmények miatt.
Úgy érezzük, van itt bőven érdekes természet, táj és kulturális örökség, amit felfedezhetünk, nem hiszem, hogy unatkozni fogunk.

Felfedezésünket a szabadtéri múzeumban kezdtük Göreme-ben, ahol 5-13. századi keresztény sziklatemplomokat és sziklákba vájt házakat lehetett megtekinteni. A 7. század közepén kezdődő arab invázió miatt költöztek ide a város lakói (Kayseriből), ahol az itt található tufakőzetek könnyen megmunkálhatónak bizonyultak, így rövid időn belül templomokat, kolostorokat és más építményeket létesítettek az ide menekült népek. A sziklatemplomok többfajta alaprajzúak, vannak egyhajós, kéthajós templomok, bazilikák, de egyszerű kereszt formájú templomok is. Nem véletlenül lett ez az UNESCO világörökség része.
A templomok falán már 8. századi freskók is láthatóak, ezeken vörös és zöld színű, egyszerű geometrikus formák, stilizált állat és növényábrázolások láthatóak. Sok freskó megmaradt a 9-13. századból, melyek Jézus életéből vett jeleneteket ábrázolnak egészen különös módon. Sok sziklatemplomba be lehetett menni, ahol megcsodálhattuk ezeket a freskókat. Néha nagyon extrákat is láttunk, kedvencem a kigyúrt Krisztus tüll szoknyában volt. Azokban a templomokban, ahol színes festmény volt a falon, ott nem nagyon lehetett fotózni. Vettem egy könyvet, amiben benne vannak ezek a képek, innen származik az említett Krisztus kép is. 🙂
A múzeum után túráztunk egy kicsit, hogy a különleges tájjal is megismerkedjünk. Kappadokia olyan, mint egy fordított esernyő. A “belsejében” vannak a különböző formájú sziklák, völgyek, az esernyő széle pedig körbejárható, csodálatos kilátással a völgyre. A völgyeket viccesen a sziklák formájáról nevezték el. Sétánkat az ún. Kardok Völgyében kezdtük. Kappadókia egyedülálló tájképe 60 millió évvel ezelőtt alakult ki több vulkánkitörés következtében, amikor a területet ellepte a vulkánkitörések következtében egy ignimbrit nevű kőzet, sok helyen több száz méteres réteget létrehozva. A terület folyamatosan ki volt téve a szélnek, csapadéknak, a száraz és nedves időszakok váltakozásának, így jöttek lére a különböző formájú szikák.

A Kardok völgyének felfedezése után terveztünk tovább menni a Rózsa Völgybe, ill. a Vörös Völgybe. Amikor kiértünk a Kardok Völgyéből, megálltunk egy kilátó pontnál ahonnan egy körtúra keretében meg tudtuk volna nézni a másik két völgyet is, de eddigre már brutál fáradtak voltunk. Nem volt energiánk egy kb.10 km-es túrát megtenni, így kerestük a módját, hogy hogy tudjuk quaddal v taxival megnézni a 2 völgyet. Sajnos kiderült, hogy quadot nem lehet úgy bérelni, hogy csak egy órára veszed ki, csak csoportos túrára lehet menni vele aranyáron, így a taxi mellett döntöttünk.
Visszasétáltunk Göremébe, beültünk egy teraszos helyre ebédelni, azután úgy elment az idő, hogy  már csak a naplemente megnézésére maradt időnk. Na de ehhez sem akartuk már gyalogolni. 🙂

 
A szállásunkon érdeklődtünk a taxi lehetőségekről a recepciós fiútól, Umuttól, aki megérezte az üzlet szagát és felajánlotta, hogy saját autójával a taxi árán elvisz minket a Vörös völgybe naplementét nézni. Jobban jártunk, mint a taxival, mert Umut bevitt minket egészen a Vörös völgybe, és szórakoztatott a történeteivel ill. adott infót is a térségről. Kiderült, hogy friss diplomás turisztikai szakember, 4 napja diplomázott. Mi voltunk az első csoportja. 🙂 Megértettük, hogy miért Vörös völgy a Vörös vögy. A lemenő nap vöröses színűre festi a sziklákat, a látvány lenyűgöző. Itt aztán lehet instás fotókat csinálni. 🙂 Meg tényleg romantikus hely, Umut pl. itt kérte meg a menyasszonya kezét. A nap végéig több mint 25 ezer lépést mentünk kevés alvás ellenére, nagyon büszke vagyok magunkra. 🙂