Havanna – 1. nap

Nem akartam Kubába utazási iroda által szervezett úttal utazni, mert az számomra egyrészt túl drága volt, másrészt inkább mentem volna a magam tempójában, így úgy döntöttem, hogy inkább megszervezem magamnak. Sikerült egy kedves kollégámat, Istvánt rábeszélnem, hogy tartson velem, így nekivágtunk ennek a kubai kalandnak.

Igaz, hogy Fidel Casrto 2016. novemberében meghalt, de a rendszert bátyja, Raul továbbra is Castro szellemiségében viszi tovább, folytatva a világon mára az egyik utolsó szocialista berendezkedésű állam fenntartását. A helyiek egy egész különös, zárt világban élnek, bár a turizmusra azért nyitottak. Ez egy utazó számára azt jelenti, hogy semmi se úgy működik Kubában, mint máshol a világon, például a booking.com-on nem lehet közvetlenül szállást foglalni, csak olyan utazási irodán keresztül, aki kapcsolatban van az egyetlen, kubai állami utazási irodával. De van egy másik megoldás, a „szocialista” airbnb, a casa particular, azaz a kiadó lakás. Vannak olyan magánszálláshelyek, akik rendelkeznek engedéllyel, ők egy külföldiek által is elérhető weboldalon hirdethetik a szálláshelyüket, ami jellemzően nem egy önálló otthon, hanem egy házrész vagy egy szoba, tehát a lakást meg kell osztani a tulajdonossal. Ami még izgalmas, hogy maga a foglalási rendszer úgy működik, hogy e-mailt kell írni a tulajdonosnak spanyolul – mert angolul senki nem tud -, akinek a válaszideje min. 1 hét. Maga a weboldal elég egyszerű, nem lehet szűrni, stb., de vannak képek és rövid leírás a szállásról, illetve az ár is fel van azért tüntetve. Ilyen casa particular-ban foglalt szállás ára töredéke a szállodának, de a kényelmetlensége mellett megvan az az előnye, hogy jobban meg lehet ismerni az igazi Kubát, hiszen helyiek között lehet pár napot tölteni. Emellett nekem van egy olyan szemléletem, hogy inkább a helyieket „támogatom”, mint a nagy nemzetközi láncokat, ezért pénzt inkább a helyiek által kínált szolgáltatásokra, árukra költöm.

Nem egyszerűen, de végül ezen az oldalon keresztül sikerült szállást foglalnom Havannában az első két éjszakára, de mivel nem lehetett rendesen infót találni arról, hogy hogy lehet közlekedni országon belül, így a meglátogatni tervezett többi városban nem foglaltam előre szállást, mert úgy tűnt, hogy jobb lesz majd ott helyben megszervezni az egészet. Így sem voltam biztos benne, hogy a szállástunk rendben lesz, így nagy izgalommal tele elindultunk a télből a nyárba.

KLM járattal mentünk Amszterdamon keresztül, de meglepő módon kényelmetlen és pici volt a repülő, ahhoz képest, hogy tengerentúli járat volt, nem hozta a megszokott színvonalat. De a kaja finom volt. 🙂
A reptéren váltottunk egy kis pénzt, hát mint később is láttuk, ez a tevékenység itt egy kész mizéria, egy külön program. A pénzváltó pultnál csak 1 ember szolgál ki, hosszú sorok állnak, van hogy elfogy a pénz, mert nincs elég a bankban. Iszonyatosan lassúak, de itt senki nem ideges, mondják is hogy „tranquillo”, azaz nyugi.
Azt figyeltük meg, hogy itt 15 perccel előrébb van állítva minden óra, de általában nyugalom van, a kubaiak mindig késnek, de ez így jó nekik, mert hosszabbnak tűnik a nap. (ennek a logikáját még keresem) 🙂

Ahogy megérkeztünk Havannába, azonnal magával ragadott egy pillanat alatt a város hangulata. Az utakon 50-60 éves régi autók mellett rengeteg új Renault Fluence típusú sárga állami taxi száguldozott, mintha egyszerre lennék a jelenben és a múltban. Szól a salsa zene mindenhol, az emberek sokszínűek, nyugodtak, kedvesek, az egész város színes, élő, lüktető.