Havanna – 2. nap
A mai napon Havannával ismerkedtünk. Reggelire a szállásadónk készített nekünk isteni friss papaya juice-t, kaptunk tojásrántottát, sok egzotikus gyümölcsöt és egy meglepetést. Amikor elindultunk várost nézni, adott nekünk búcsú puszit és azt mondta, hogy mint az anyátok. 🙂 Elképesztő! 🙂
Gyalog terveztünk elmenni az óvárosig, így a tengerparti út melletti sétányon, a Malecon-on elindultunk gyalog, de egy idő után feladatuk. Hosszú beton úton kellett menni egy beton korlát mentén, a 4 sávos út mellett. Igaz, hogy az út a tenger mellett vitt, de tűző napsütésben, zajban, büdösben hiába volt szép, egy idő után elég volt. 🙂 A tenger gyönyörű mélykék színű, a hullámok felcsapnak a járdára is.
Miután elfáradtunk, leintettünk egy taxit, egy kb.50 éves autót. 5 cuc-ért elvitt minket az óvárosba.
Kubában kétféle fizetőeszköz van, a konvertibilis peso és a kubai peso. A kubai peso-t csak a helyiek használhatják, a turisták a konvertibilis pesoval fizetnek, aminek az árfolyama megegyezik az usd árfolyamával. Ami durva, hogy a konvertibilis peso 25-szöröse a kubai pesonak, így turistaként tulajdonképpen mindenért 25x többet fizetsz, mint a kubaiak. De ha ügyes vagy és tudsz szerezni kubai peso-t, akkor az élet hirtelen olcsóvá válik. Hogy lehet szerezni? Hát nem a pénzváltóban, hanem pl. ha cuc-ból peso-t adnak vissza vásárláskor. Nekik azért jó, ha van cuc-uk, mert vannak termékek (pl. coca-cola), amit csak konvertibilis pesoval tudnak megvásárolni. Eszméletlen világ van itt, csak esek egyik ámulatból a másikba.
Hihetetlen sok gyönyörű, jó állapotú régi amerikai autó rohangál a városban, cadillacek, chevroletek, buickok, fordok, pontiacok, de ugyanúgy ellepik az utcát a ladák, moszkvicsok, kispolszkik is. A kaszni 40-60 éves, a motorokat viszont kicserélték benne. Teljesen változó árakon próbálják a turistákat lehúzni, max.5 cuc-nal többet nem szabad nekik fizetni egy fuvarra, tanácsolták többen is.
Megérkeztünk az óvárosba, ahol sétáltunk a régi házak között a kis utcákon, szívtuk magunkba a város hangulatát. A házak színesek, sok nagyon szépen felújított, de sok az omladozó is, mindenki kint éli az utcán, a ház lépcsőjén az életét.
Finom illatok vannak mindenhol, mindenki parfüm illatú, jók az utcai kaja illatok is. Dohány szag úszik a levegőben.
Levegő nem párás annyira, kellemes idő van, kb. 28 fok, este sincs hideg, nem feltétlenül kell pulcsi, kényelmes egy vékony hosszú ujjú felső lenne, de anélkül is jó. Bejartuk a 4 fő teret, bementünk az erődbe a tengerészeti múzeumba. És természetesen a klasszikusokat kipróbáltuk: mojito, szivar, rum. 🙂
A kaja isteni, halat ettem ananásszal. A paladarokat keressük, amik magán éttermek. Hal, rák, homár rengeteg van. És rum. De más rövid nincs. 🙂 Az emberek viszik magukkal az üveg rumot és a Malecon-on, parkban, tereken iszogatják.
A boltok választéka elég gyenge, pl. víz nem minden boltban van. Élveztük még az esti óvárosi hangulatot, majd egy pesos helyre ültünk be mexikói kaját enni, olcsó volt és finom.
Különleges hely volt, mert itt kipróbáltuk a szivarozást. Persze a mellettünk ülő asztaltársak azonnal kiszúrták, hogy ez az első alkalmunk. Nekem nem égett rendesen (meggyújtani is már egy külön technikával kell), az enyém nem sikerült jól, el is aludt. Majd még próbálkozom. 🙂
Vacsi után taxival elmentünk Miamarba egy salsa bulis helyre, a Casa de la Musicaba. Fél 11-re érkeztünk, de csak 11-kor nyitott. Addig a szomszédos bárban megittunk egy mojitot. A koncert fél 1 körül kezdődött. A táncterem körbe voltak rakva asztalok, székek, ment a video disco salsa zenével, az emberek az asztal mellett állva táncoltak. Óriás hangulat volt. Amikor a koncert kezdődött, mindenki leült. Sajnos hulla fáradtak voltunk, igy nem bírtunk sokáig maradni.
Jó kis nap volt, belekóstoltunk Kuba világába.
