Havanna – 3. nap
Reggel megszerveztük a kubai programunkat. Jól gondoltam, hogy itt egyszerűbb lesz majd a többi szállásunkat leszervezni, házigazdánk segített, telefonálgatott is, mindent megoldott, így hamar összeállt a tervünk is. Szerencsére volt még nála üres hely, így 2 nappal meg tudtuk hosszabbítani az ott tartózkodásunkat. Emellett ajánlott a közelben egy szállodát, ahol volt utazási iroda, akin keresztül távolsági buszra lehetett jegyet foglalni, illetve szervezett kirándulásra menni.
Most már nagyjából láttuk, hogy mennyi pénzre lesz szükségünk, így elmentünk pénzt váltani. Nem kis mizéria volt. Több, mint egy órát álltunk sorba, átváltottunk 1400 eurót, amivel ki is fosztottuk a bankot. Nekik ez az összeg 2 éves fizetésüknek felel meg.
Ezután elmentünk az ajánlott utazási irodába és lefoglaltunk egy utat másnapra Vinalesbe.
Ma is bevetettük magunkat az óvárosba, délben a rum múzeummal kezdtünk. (Havanna rum club) Megismerkedtünk a rum készítés folyamatával.
A múzeum udvarán egy régi présgéppel kipréselték a cukornádból a cukor nedvet, ami már nem tud kristályosodni (melaszt), ez az alapja a rumnak. Ezután lepároljak, majd tölgyfahordóban érlelik. Max. 45 fokos lehet, de általában hígítják. Akkor lesz finom a rum, ha jó idős tölgyfahordóban érlelik, akár olyanban, amiben korábban whiskyt, bort érleltek. Ezt általában külföldről szerzik be. A speciális ízt a hordó adja. Mindenféle rumot meg lehetett kóstolni, 7 éves rumot is. Soha nem voltam egy rum rajongó, de itt isteni.
Ezután kicsit sétáltunk az óvárosban, keresztül mentünk egy nagyon lepukkant utcán is, látszik, hogy próbálják rendbe hozni, de azért vannak még olyan részek, ahol csoda, hogy nem dőlnek össze a házak.
Találtunk ebben a negyedben egy magán háznál üzemelő helyi pizzériát, ahol 1 cucba került a pizza. Szerintem ide turisták nem nagyon szoktak betévedni, így nagyon megörültek nekünk. Na de milyen hely volt! Egy lakás konyhájában sütötték a pizzát, az egész család tüsténkedett, de sajnos rossz volt látni, hogy milyen elképesztő szegénységben éltek. Nem is tudtuk megenni az összeset, az utcán játszó cuki gyerekek boldogok voltak 1-1 ajándék pizza szelettől. De cserébe pózoltak nekünk és megengedték, hogy lefotózzuk őket.
A busszal a Playas de Este-re mentünk, ami Havanna melletti strand. Nem volt már túl meleg, a víz kellemes, kb. 27 fokos volt, óriási hullámokat ugráltunk át, nagyon élveztem. Maga a strand nem olyan, mint egy városi strand. Egy-két napernyő elvétve, alapvetően nem egy zsúfolt strand volt, viszont semmi kiépített infrastruktúra nem volt. Nem volt tele a part bárokkal, éttermekkel, napernyővel, árusokkal.
A strandtól picit távolabb volt egy kávézó, ahol életem legfurcsább (mondhatom azt is, hogy legundorítóbb) mosdójával találkoztam. A mosdóban nem volt víz, a wc-t nem lehetett lehúzni. Volt ott egy wc-s néni, aki egy levágott tetejű ásványvizes üvegbe gyűjtötte a vizet egy nagyon lassan csurgó csapból és mindenki után ő öblítette le a wc-t. De volt hogy 2-3 embert megvárt, ha csak kis dolog volt és csak utána öblített. Kézmosásra már nem volt elegendő víz, azt nem szabadott.
Itt a közlekedés mindig tud meglepetést okozni. Bár megvolt a jegyünk vissza Havannába, hiába jött időben a busz, nem fértünk fel rá. Azt mondták, hogy ne aggódjunk, 15 perc múlva jön a következő. Így mi is leültünk a helyiekhez hasonlóan az út szélére és vártunk. Vártunk.
Eltelt már fél óra, de busz sehol. Többen megunták és elmentek taxival. Itt a taxi úgy működik, hogy többen is beülnek és megosztják egymással a költségeket, amit itt taxi collectivo-nak hívnak. Mi is úgy döntöttünk, hogy csatlakozunk egy ilyen taxihoz, mert nem volt kedvünk a semmi közepén tölteni az éjszakát. Egyébként nagyon kedvező áron, fejenként 3 cuc-ért bevittek minket Havannába.
Este sétáltunk az óvárosban és belefutottunk egy turista lehúzó étterembe. Nem is értem miért, de kivételesen a kinti vendégcsalogató ember hívásának eleget téve beültünk egy nem állami, hanem helyi étterembe. Az eddigi legdrábább és legrosszabb homárját ettük itt. (tudom, durva, de itt homárt esznek homárral) Sajnos nagyon durván lehúztak minket. A 46 cucos számlára (eddig 10-nél többet soha nem fizettünk) rászámoltak 8 cuc borravalót és 8 cuc felszolgálási díjat. Gondolom ezt adták a vendégbehívó embereknek. Reklamáltunk, de csak 2 cucot sikerült alkudni. Mindenesetre tanultunk a helyzetből, sajnos nem minden paladar jó, de továbbra sem fogjuk preferálni az állami éttermeket.
Este egy régi autóval visszataxiztunk a szállásunkra, tetszett, hogy a taxiban usb-ről működő zene szólt. A „modern” világ és a múlt egyvelege. 🙂
