Vinales völgy – 4. nap

Ma jött el az a nap, amikor elmentünk egy szervezett útra Vinales völgybe. Házigazdáink ismét lenyűgöztek, képesek voltak felkelni hajnalban, hogy reggelit készítsenek nekünk. Hála nekik. 🙂 A busz érkezése latinos volt, 7:45 helyett 8:40-re érkezett. 13 utast nem találtak meg, de elég sokáig keresték őket, vissza is mentek a szállodába értük, de állítólag aludtak, így nélkülük mentünk tovább. Miramar városrészen mentünk keresztül, ami Havanna kertvárosi része. Nagyon hangulatos! Volt egy olyan része, ami tele volt egyforma sorházakkal. Idegenvezetőnk azt mondta, hogy ezeket a házakat kormány adta azoknak az orvosoknak, akik Venezuelában szolgáltak egy ideig. Ez a rész volt Havanna Rózsadombja, a gazdag kubaiak a forradalom előtt itt éltek csodálatos villákban. A forradalom után viszont elmenekültek, hátrahagyva a házukat. Az állam a szegényeknek kiosztotta ezeket a házakat. Itt szegénység van, de a lakásért nem kell fizetni, csak a rezsit. Először Pinar de Rio-ba mentünk, egy pici városba, egyenesen egy rum gyárba. A városon átmentünk busszal, így volt lehetőségünk megfigyelni egy vidéki kis várost. A város csupa lapos és nagyon színes házakból áll, szinte mindegyik ház előtt van egy kis veranda és hintaszék. Csodálatos régi autók itt is megtalálhatóak, ez nem Havanna kiváltsága.

A rum gyár olyan volt, mint egy sufni tuningos pálinkafőzde. Igaz, hogy volt benne egy lepárló „gép”, de a rumba ezután valamilyen gyümölcsöt tesznek és kész is a finom rum. Semmi tölgyfahordó vagy ilyesmi. Hát igen, ez nem a Havanna rum volt, finomnak kicsit se mondanám, de mint kiderült, azért jöttünk ide, hogy kóstoljunk és vegyünk rumot. (ez a hátránya a szervezett utaknak, mindig összekapcsolják egy turista lehúzós üzlettel)

Ezután utaztunk tovább a festői szépségű Vinales völgybe, ami Unesco világörökség része. A környéken a kis falucskák megőrizték eredeti formájukat, maga a völgy arról híres, hogy itt találhatóak Kuba legjelentősebb természeti szépségei, az ún. mogoták. Ezek hatalmas mészkő sziklák, amelyek úgy néznek ki, mintha az égből pottyantak volna le. A sziklák belseje üreges, rengeteg barlang található benne, egyikbe mi is benéztünk egy motorcsónakkal. Érdekes barlang volt, a sziklákból mindenféle emberi és állati fej rajzolódott ki. Ez állítólag egy indián barlang volt, ezt szimbolizálja egy „kiállítás”, ahol az indiánok életét mutatja be egy indián.

Ezen a vidéken jelentős a dohánytermesztés, kiváló minőséget tudnak itt előállítani, így egy dohányfarm meglátogatása sem maradhatott ki a programból. A dohányföldek és az ott előállított szivarok állami tulajdont képeznek, a termelőnek a megtermelt mennyiség 90%-át le kell adnia az államnak. Az egyik legdrágább szivart, a cohiba szivart is itt gyártják, negyed áron, csomagolás nélkül megvásárolható itt. A farmon megismerkedhettünk a dohánytermelés folyamatával. Megtanultuk, hogy hogyan kell kiszárítani a dohány leveleket, hogy kell feltekerni és hogy kell meggyújtani. És azt is, hogy hogy kell fordítva szívni a szívart és füstkarikákat fújni.

Ezután Vinales egyik híres pontjához mentünk, egy óriási sziklához, amire egy mexikói művész ráfestette az evolúció történetét. Tudom, hogy nem a legfontosabb, de itt volt egy koktél árus, akinél úgy lehetett kapni a pina colada koktélt, hogy a kókusz és ananász lé össze volt keverve a jéggel, mellé volt rakva egy üveg havannai rum és annyit öntöttél a poharadba, amennyit akartál. Itt egyébként nem sajnálják a koktélokból a rumot, legtöbbször a poharat félig töltik vele.

Ezután elvittek minket egy kilátó pontra, ahol csodáltuk a különleges formájú sziklákat. Ezután visszautaztunk Havannába. Összegészében jól szervezett út volt, megérte utazási irodával eljönni ide.

Este a már ismert pesos helyre mentük vacsizni, kell spórolnunk és a kaján nagyon lehet. A magán étterem finom, de nagyon drága. 20 cuc alatt szinte semmi nincs, a pesos helyen ketten meg vacsiztunk 11 cucert. (Sörrel)

Arra lettem figyelmes, hogy az étterem mellett a járdán mindenki nyomkodta a telefonját. Itt még nincs mobilnet, netezni nyilvános wifin keresztül lehet csak, kódot hozzá venni kell egy kártyán, ami jellemzően 1-2 óráig működik. Kiderült, hogy azért áll ott ennyi ember, mert van egy wifi pont. Megkérdeztem valakit, hogy honnan lehet tudni a kódot. Egy fiúra mutatott, aki intett, hogy kövessem, átmentünk az út túloldalára, ahol a sötétben egy épület oldalában 1 cucert beírta a jelszót a telefonomra és azt mondta 2 óráig fog működni. 30 perc után lekapcsolt, de megkerestem a fiút, aki szó nélkül újra beírta a jelszót. (Persze nem lehet megjegyeztetni a telefonnal a jelszót) Ez ám a fekete business. Újabb sikeres vállalkozói kör: wifi jelszó megosztó.  Látszott is a fickón, hogy jól áll anyagilag. Tiszta olyan érzés volt, mintha valami titkos szervezkedés részese lennék. A net viszont katasztrofális volt. Vibert be sem hozta, fényképet nem lehetett facebookra se tölteni, emailen se küldeni. De az emailek bejöttek, illetve ha lassan is, de a messenger is működött. Elképesztő. 🙂

Vinales völgy – 4. nap

Közösségi média

Kapcsolódj