Koutoubia mecset

Marrakesh – 1. nap

Megérkeztünk kb. este 7 körül Marrakeshbe. Első benyomások: péntek este van, ez nekik a mi szombat esténk. Hat buliznak,élnek rendesen. 🙂 Még éjfélkor is pezseg az élet, tömve vannak az utcák, a terek, az éttermek. A közlekedés itt is egy káosz, nem egy életbiztosítás a zöld lámpánál átkelni a zebrán. Nem kerülnek ki szépen lassan az autók, motorok, mint Vietnámban, hanem szabály szerint úgy kell elugrani a gyors járművek elől.
A város első ránézésre nagyon hangulatos. Rengeteg a park, tele pálmafákkal, virágokkal. A vöröses színű házak nagyon kellemes és elénk hangulatot varázsolnak a városnak. Ma picit sétáltunk a főtéren és a bazárban, rengeteg árussal és mutatványossal találkoztunk. Hát ők nem a legkedvesebb emberek  azok közül, akikkel eddig összehozott a sors. Ha fotózni akarod a teret vagy videóra felvenni ahogy zenélnek, rögtön pénzt kérnek érte. Akkor is, ha csak úgy vélik, hogy őket fotóztad. Leguggoltam lefotózni vmit, pont jött egy fiatal arab pasi, és mivel az “útjában” guggoltam, szemrehányóan rám nézett és a testbeszédével azt közölte velem, hogy húzzál már el az utamból. Arrébb mentem, így folytatta útját kis „kanyar” nélkül. Ha szembe jön vki, nekem kell félreállni, különben nekem jönnek. Ilyenkor tudom értékelni azt a szabadságot, amiben nőként élhetek.

Időnk szuper, napközben kb.11-től nyár van kb este 8-ig, egyébként meg pulcsival egész kellemes hűvös az idő. Kezdünk összebarátkozni az utazótársakkal, a többség 35-50 közötti korosztály, szimpi elsőre a csapat. Túravezetőnk über laza, kedves, sztorizgatós, csoportra odafigyelős. Jó lesz ez az út úgy érzem. 🙂