Rabat, Casablanca – 10-11. nap
A mai napon brutál hosszú buszozás várt ránk. Reggel Rabat fele vettük az irányt, ami szinten egy királyváros. Sajnos nagyon esett az eső és hideg volt, mire megérkeztünk oda, így a Kasbában történő sétálgatást ki kellett hagynunk. Meglátogattuk 2. Hasszán mauzóleumát, amiben egy kiváltságos hívő a Koránt olvasgatta. Hihetetlen gyönyörűek ezek a muszlim mauzóleumok, mecsetek.
Casablancában a nagy mecsetet néztük meg, sajna csak kívülről, mert mar későn értünk oda és nem tudtunk bemenni. Ezt nagyon sajnáltam, mert a világon nagyon kevés olyan mecset van, ahova nem muszlim hívők is bemehetnek. Naplemente környéken érkeztünk ide, ilyen gyönyörű mecsetet még sosem láttam. Egyszerűen tátva maradt a szám.
Mar 3 órája ment a busz, amikor 67 km-el Marrakesh előtt megállítottuk egy kis szünetre. A sofőr enyhén ideges volt, így hosszabb szünetet tartott, mert elment imádkozni, papucsban, kezében a törölközővel (láb mosáshoz) és imaszőnyeggel. A benzinkúton volt egy mecset (inkább ima helynek mondanám), ahova az utazók betérhetnek, hiszen a napi 5x imádkozást be kell tartani, így biztosítják a lehetőséget szinte bárhol.
Késő este érkeztünk Marrakeshbe. Délelőtt még sétáltunk egyet, beszereztük az utolsó ajándékokat, tartottunk egy búcsú ebédet a szokásos kajákból és kora du. kimentünk a reptérre és hazautaztunk.
Nagyon jól éreztem magam, szuper csapat jött össze, rengeteget röhögtünk, gyönyörű az ország, de nem biztos, hogy visszajövök. Ha mégis, akkor a tengerpartot néznem még és bemennék a Casablancai mecsetbe. De ide csak csoporttal vagy pasival jönnék, mert bár biztonságos ország, de egyedüli női vagy csak női csoportos utazóként az ember folyamatos “zaklatásnak” van kitéve. Gyere igyál velem vmit, nézd meg a boltom, elkísérlek oda, ahova mész, segítek, megveszlek 1000 tevéért. 🙂
