Rif hegység, Chefchaouen – 9. nap
Ma csípős hidegre, de csodálatos napsütésre ébredtünk és komoly dilemmába estünk. A program szerint kb.du 4-ig tartó gyalogtúra volt betervezve a Rif-hegységben , viszont csábító volt a kék városban való kötetlen csellengés és fotózás lehetősége is. 3-an úgy döntöttek, hogy maradnak, mi a többiekkel azért mégiscsak a túrát választottuk.
A túra óriás sziklafalak között vezetett egy patak mentén, fel-le kanyarogtunk, patakon többször átkeltünk, míg a célig, a 60 m-es vízesésig elértünk. Útközben majmokat is láttunk, akik vígan eszegettek egy fa tetején. Egészségesen elfáradtunk a kb.600 m-es szintemelkedéses, 12 km-es túrán. Nagyon jól esett végre egy kis mozgás, csodás volt az Atlaszban túrázni.
Sajna mire visszaértünk Chefchaouenbe elkezdett esni az eső, így a fotópályázat nyertes esélyes képeinket nem tudtuk megcsinálni. Picit bolyongtunk a kékre meszelt házak között a sikátorokban és csináltunk pár insta fotót.
A nomád berberek, akik vmiért a városban mászkáltak, kapucnis kaftánt hordanak. Nagyon fotózni nem lehet őket (vallásuk miatt, mert úgy vélik, hogy ha az arcát lefotózod, akkor elveszed a lelkét), de úgy néznek ki, mint a csillagok háborújában a buckalakók. 🙂 Még mindig azt mondom, hogy nem szimpik itt az emberek általánosságban, nem udvariasak, a bazár soron, ahol sokan vannak, tuti mindenki nekem jön.
Olyan beszólásaik vannak, hogy pl.amikor a kékre festett sikátorokban sétálgatunk, hívnak be a berber kézművészeti boltjukba, ahol kaftánt, sapkát és ágyterítőket árulnak. Mondjuk, hogy köszi, de nem akarunk ilyet vásárolni (hogy néznénk ki, ha otthon buckalakó szerkóban kezdenénk járni?), és beszól, hogy ide nem csak fotókat készíteni kell jönni. (Magyarul lehülyeturistázott)
Persze vannak azért kedvesek is, pl.a reggeliző helyünk pincére. (Csak 1-2 foga van, itt elég gyakori a foghiány) Este előre le kellett beszélni a reggelit, hogy legyenek felkészülve és ne másfél órát várjunk rá. Spanyolul megbeszéltem vele (erősen törtem, de némi angol és testbeszéd rásegítéssel megértette, hogy mit szeretnénk.) Reggeliztünk nála, este újra odamentem a másnapi reggelit lebeszélni, amikor meglátott és este 10 körül lelkesen köszönt, hogy jó reggelt. 🙂 Mindenki erősen röhögött körülötte, majd mondtam neki, hogy igen, holnap újra jönnénk és megrendeltük a reggelit. Nagyon flottul ment. 🙂
