Utazás Fez felé – 6. nap
Reggel elbúcsúztunk a sivatagtól és egy jó hosszú buszozás várt ránk Fezbe. Útközben megálltunk fosszíliát keresni, volt aki sikerrel járt, én csak a képen is látható lenyomatos követ találtam. Azért a csoportban is meg lehet figyelni a különböző hozzáállású embereket. Volt, aki azt mondta, hogy ő neki sem áll keresni, mert úgyis az összes turista már összeszedte az érdemes darabokat, más meg boldogan 2 marék kővel szállt fel a buszra, köztük a fosszíliával. 🙂
HACCP szabályai szerint elfogadhatatlan helyen ebédeltünk, igazi friss bárány húst nyárson, senkinek sem lett baja és nagyon finom is volt. A kis étkezdék pultjánál lógtak a húsok, volt hogy a bárány feje is rajta volt még a lenyúzott fél bárányon. Kb.1-2 órája vághatták le. Láttunk teherautón érkező marha szállítmányt is, az uniós állatjóléti szabályoknak szintén nem igazán megfelelő módon szállították szegényeket. Ez a kis falu, ahol megálltunk ebédelni megmutatta Marokkó nagyon szegény és lepukkant arcát.
Megálltunk kávé szünetre egy gyönyörű kilátó ponton Zeida környékén, a Ziz szurdokvölgye felett, ahol az amerikai Monument Valley-re emlékeztető fantasztikus sziklafalak között haladtunk, fentről láttuk Oulad Chaker gyönyörű oázisát elterülni előttünk.
Hihetetlen látni, hogy utunk során hogy színesedik vissza a táj a kopár sivatag után. Ismét átkelünk az Atlaszon, gyönyörű vörös színű talaj és erős zöld színű növényzet kontrasztja jellemzi ezt az egészen más jellegű tájat. A sok emelkedőt buszunk nehezen bírta, kis szerelési szünetet is tartottunk. (Sofőrünk felvette a szerelő ruháját és nekiesett a motornak. Megcsinálta, azóta működik)
Megálltunk a Közép-Atlaszban a cédruserdők között, hogy etessük és lefotózzuk az itt szabadon élő berber makákó majmokat. Vegyes érzésekkel adtam neki az almát, mert nem akartam, hogy bármelyik rám ugorjon v elvegyen tőlem vmit. (Balin volt ilyen negatív élményem) Szerencsére ezek nyugis,békés és nagyon kövér majmok voltak,teljesen ráállva az etetésre. Igazából nagyon cukik voltak.
Végül igazi alpesi hangulatú tájon átkelve este megérkeztünk végre Fezbe, ahol az UNESCO világörökség részeként nyilvánított óváros kapujánál szálltunk meg, így érkezésünk után bele is vetettük magunkat a forgatagba. A hőmérséklet különbség csontig hatoló volt. Míg mi rövidnadrágban és vékony pulcsiban álltunk a csomagjainkkal a buszon, addig a helyiek kabátban mászkáltak. Kb.12 fok volt. Brr…
A bazár és kaja soron tanúi voltunk egy hirtelen kialakult dulakodásnak/verekedésnek, az egyik fickó fején landolt egy szék is. Viszonylag gyorsan abbahagyták, de pár percig “feltartották” a forgalmat. Az emberek egyébként nem túl szimpik nekem itt, van bennük vmi durvaság és agresszió alapból. Nem kedvesek. Persze vannak cuki marokkóiak, főleg a berberek, akik nagyon udvariasak és kedvesek. De ez a kedvesség közel sincs olyan, mint Ázsiában.
És ez volt az első szállás,ahol értelmes és működő wi-fi volt.
