Biciklitúra a Ledro-tóhoz – 5. nap
Az volt a tervünk, hogy Riva del Gardából eltekerünk Limone sul Garda-ba, hogy megnézzük a citromházat illetve, hogy a híres lebegő bringa úton is tekerjünk. A legrövidebb út az országúton vitt, de a kocsik között a szűk úton, több kilométeres alagutakon nem akartunk bringázni, így a kis okos programunkkal (Komoot) kerestük a megfelelő odavezető bringautat. Elég sokszor úgy tervezte a program, hogy rávitt az országútra, keresztül az alagutakon. Addig „vitatkoztunk” vele, terveztettük újra, míg végül kis kerülővel megrajzolta nekünk az odavezető bringa utat. Nagy lendülettel neki is vágtunk az útnak.
Az út eleje a híres Ponale bringaúton vezetett. Elképesztő élmény volt! A szikla falába van kiépítve a bringaút, kb. 60-70 méterrel az országút felett. A kilátás Pazar! Végig láttuk a Garda tavat, az óriás sziklákat, de nem volt tériszonyom, mert nem volt kitett az út. Viszont folyamatosan emelkedett. Egyre jobban. De azért bírtam. 🙂
Egyszer elérkeztünk egy pontra, amikor egy gyalogos túraösvényen kellett volna lemennünk a bringával. Hááát…. az gyalog is négykézlábas lett volna, annyira meredek és sziklás volt, a bringát letolni sem tudtuk volna. Itt megértettük, hogy a kis gps programunk miért nem akart erre hozni minket. Újraterveztünk. 🙂 Eddig már több mint 300 m jöttünk felfelé, számomra is meglepő volt, hogy milyen jól bírtam. Így úgy döntöttünk, hogy feltekerünk a Ledro-tóhoz, ami innen még kb. 400m emelkedő volt.
Számomra ez a nap volt a csúcs! Soha életemben nem bicajoztam még ilyen gyönyörű helyen, ilyen izgalmas úton és soha életemben nem tekertem ennyit felfelé. Sikerült felmennem a Ledro-tóhoz bringával Riva del Garda-ból. 🙂
Csak megjegyzem, hogy szinte mindenki elektromos MTB bringával tette meg ezt az utat. Volt egy bácsi egy kis faluban, ahol megálltam levegőért egy meredek emelkedő tetején, aki rám nézett, aztán a bringámra, csóválta a fejét, és azt mondta, hogy a tó nekem min. 2 óra még. Ha-ha-ha. Kevesebb, mint fél óra múlva már ott voltam. 🙂 Jó érzés néha a határaimat kitágítani. 🙂
Összesen 17 km-et jöttünk fel, kb. 710 m szintemelkedéssel. Hazafelé is kellett még felfelé menni Riva del Gardából, így a nap végére megvolt a 800 m. Annyira büszke vagyok magamra! 🙂
Visszafelé meg hosszasan, több, mint fél órán keresztül csak gurultunk lefelé. Micsoda szabadság érzés! Imádtam! 🙂
Hazafelé megálltunk a kis falunk főterén megnézni a helyi életet. 🙂 Szuper nap volt! 🙂
