Peschiera del Garda és Sirmione – 7. nap
Ma a Garda-tó déli részét néztük meg, egy kis biciklizéssel összekötve. Betettük a bringákat a kocsiba és elmentünk Peschiera del Garda városába. Itt teljesen más színű a víz, inkább tengerre, mint tóra hasonlító 🙂 Ez egy elég zsúfolt hely, ide érkeznek meg a vonatok, így magában a városban nem sok időt töltöttünk. Tetszett, hogy erről a részről szépen látszanak a környező hegyek, érdekes, hogy innen a tó picit hasonlított a Balatonra. De csak kicsit. 🙂
Ez a látvány fogadott, amikor megérkeztünk a városba:
Innen a Mincio folyó mentén tettünk egy könnyű, kb.30 km-es bringatúrát.
Ennek a folyónak is olyan színe volt, mint a Karib tengernek, ilyen színű folyót még sehol a világon nem láttam.
Nagyon kellemes út volt, tökéletesen kiépített bringaút vezetett végig csodálatos környezetben. És végre nem volt az úton szinte semmi emelkedő. Ez olyan igazi bicajozás volt, nem olyan, mint egy kemény edzés. 🙂
Célunk Borghetto, egy kis romantikus falu volt, szintén a legszebb olasz faluk közé tartozó, ahol régi vízimalmokban és nagyon szép óvárosban lehet gyönyörködni. Sétálgattunk, fagyiztunk, majd visszatekertünk a kocsihoz.
Innen kocsival mentünk tovább Sirmione-ba, ami egy kis vékony félszigeten elhelyezkedő város, a Garda-tó igazi ékköve. (leglátogatottabb része a Garda tónak) Sirmione óvárosába csak gyalog lehet bemenni egy kis hídon át és mindössze pár utcából áll. Sétálgattunk az óvárosban, csodálva azt, hogy a kis sikátorok egészen a vízpartig futnak, hiszen a kis városnak mindkét oldalán víz van. Eszméletlen hangulata van, hiszen van olyan pont, ahonnan mindkét oldalát látod a városnak, ill. látszik mindkét oldalon a tó. A házak színesek, tele vannak az utcák étteremmel, kávézókkal, boltokkal, apró terekkel, olasz tengerparti városka hangulatát keltve.
Későn érkeztünk, így csak sétálgattunk, a várba és az ókori romokhoz már nem tudtunk bemenni. Kisétáltunk a parkon keresztül a strandra, ahonnan a vízparton visszasétáltunk az óváros bejáratához. Nagyon tetszett ez a kis városka nekünk.