Chinchero, Moray, Ollantaytambo – 4. nap
Ma jött értünk a helyi őslakos idegenvezetőnk és Cusco környéki inka emlékeket látogattuk meg, illetve aklimatizálódtunk, felmentünk 3800 m-ig, utána meg vissza Cuscoba 3400-ra. Kicsit fajt a fejem, de azért egész jól bírtam. Szedjük a magashegyi betegség elleni gyógyszert, úgy tűnik hat.
Imádom az inkákat. 🙂 Azért úgy ismerkedni egy régi civilizációval (1100-1500-ig kb) hogy mindent egy olyan ember mesél el, aki élő leszármazottja ennek a kultúrának, nem mindennapi élmény. Nagyon sokat mesélt az idegenvezetőnk a kultúrájukról, vallásukról, a birodalomról, építészetükről, kézművességükről, misztikusságukról.
Először az inka kézművesség bölcsőjét látogattuk meg, Chinchero-t. Ez egy olyan falu, ahol az adót is textilben fizetik. Bemutatták, hogy alpaka gyapjúból hogyan készítenek fonalat, terítőt, sálat, pulcsit. Minden festéket, amit a fonal beszínezéséhez használnak, növényekből készítik. Maga a minta, ami a terítőn van, az mind az inka kultúra szimbóluma. (Sok a természetet jelölő, pl. víz, hegy)
A szőttesek (terítő, kendő, sapka, zokni, pulcsi) attól függően lesznek egyre puhábbak, hogy miből készítik. A juhból készült gyapjú cuccok kicsit keményebbek, durvábbak, az alpaka sokkal puhább, de a legpuhábbak a bébi alpakából készült termékek. És ennek megfelelően brutál drágák. Pl.egy gyönyörű bébi alpaka gyapjúból készült sál kb. 28eFt volt.
Ezen a farmon bemutattak legalább 20 féle krumplit (egyébként kb.3000 féle van). Ezenkívül voltak kajának tartott tengeri malacok, saját házikóban. Végülis jól kell élniük hogy legyen vmi husi is rajtuk mire vacsi lesz belőlük. Tuti nem fogom megkóstolni.
És voltak még alpakák, lámák is, über cuki fejjel és viselkedéssel. 🙂
Chincheroban a régészeti parkban néztük meg az első inka romokat, ami gabona termelő helyszín és templom volt régen.
Érdekes, hogy a régi inka település falának az alja megmaradt, amire jellemző, hogy a kövekből is vmi mintát alakítottak ki (pl.virág), nemcsak simán egymásra rakták. És persze kötőanyagot nem használtak, ill. a templom alja is erre a régi inka kő alapra épült. Természetesen senki nem tudja, hogy ezeket az óriás köveket hogy cipelték ide. (és hogy mikor)
Ma itt egy templom áll, Tupac Inca inka uralkodó palotája helyére a spanyolok templomot építettek, de az inka falaknak egy részét meghagyták. Az inka templom előtti téren szabadtéri ceremóniákat végeztek, a vallási ünnepeken áldozatot mutattak be isteneiknek, főleg állat áldozatot. Az áldozati állatok csak háziállatok lehettek, minthogy az emberek csakis attól várhatnak sok jót, amit a munkájukkal szereznek meg. Titokzatos rokonságot éreztek irántuk. Szerintük a halottak szelleme ezekbe az állatokba költözött vissza, és a jövőt is megjósolhatják.
Itt a lépcsős teraszokon kukoricát, krumplit, quinoa-t termesztettek, a teraszok úgy néztek ki, mint kertek. Itt termelték a gabonát 4300 méter magasságig, évente kétszer vetettek-arattak. Bronzból készítettek szerszámokat. Rezet, aranyat ezüstöt használtak, de a vasat nem ismerték.
A vidék a hegyekben teljesen más, mint a városban. Aszfaltozott utak nem nagyon vannak, szűk, korlát nélküli szerpentinek annál jobban. Itt érvényesül az az elv, hogy a nagyobb autónak van elsőbbsége, mert mindig a szembejövő autóknak kellett visszatolatni, ha nem fértünk el a busszal.
Ezután megnéztünk egy inka emléket, a Moray-t, amiről csak találgatni tudnak, hogy mi lehet. Vagy laboratórium vagy ősi szertartás helyszín. De bármi más is lehetett. Akár UFO-k járhattak erre. 🙂 Nagyon jó energiájú hely volt, az idegenvezető is megjegyezte, hogy itt azért sok energia van, biztos érezzük.
A kutatások szerint Moray teraszain mezőgazdasági kísérletet végeztek, a lépcsőkön égtájanként változó napsütéses órák miatt kialakuló különböző hőmérsékletekkel imitálták a mikroklímákat. 27 mikroklímát különböztettek meg. Az odaillő növények termesztésével magas terméshozamot értek el.
Azért rákérdeztünk az UFO elméletre is, amitől az idegenvezetőnk kiakadt, mert ő hithű katolikus, csak nem képzeljük, hogy UFO-kban hiszünk. 🙂
Itt azt is megtudtuk, hogy katasztrófák idején feltehetően sor került emberáldozatokra is, mégis inkább más, mai szemmel nézve éppoly bizarr szokásokat követtek. A koponyatorzítást a magas rangú nőknél alkalmazták, feltehetően a divat parancsára. Születése után a csecsemő fejét deszka-keretbe fogták, szíjakkal jó erősen rögzítették, s csak a késő ifjúkorban, amikor a fej már teljesen deformálódott és megcsontosodott, távolították el. Talán ez a különös szokás is szükségessé tette a koponyalékelést, melynek során a koponyacsont meglehetősen nagy darabjait vágták ki rituális késekkel. A harcokban szerzett koponya-sérülések gyógyításának is eszköze volt a koponyalékelés.
Ezután Ollantaytamboba mentünk, ami Cusco mellett az egyetlen élő inka város, mely az inka birodalom királyi központja volt. Innen menekültek az inkák Macchu Picchu-ra a spanyol invázió elől, ma ennek emlékére innen indul az inka ösvény túra a Macchu Picchura.
Ezért innen indul az inka ösvény a Macchu Picchu-ra, amit Szent Völgynek is neveznek.
Ezután még megnéztük a sórlepárlót, épp sötétedés előtt értünk oda. Van itt rengeteg forrás, köztük sós is, ahol nagyon jó minőségű sót állítanak elő. (Olyan, mint a Himalája só)
Ezután még megnéztük a sórlepárlót, épp sötétedés előtt értünk oda. Van itt rengeteg forrás, köztük sós is, ahol nagyon jó minőségű sót állítanak elő. (Olyan, mint a Himalája só) A föld mélyéből magas sótartalmú forrás tör fel, ezt a teraszos medencékbe vezetik, a nap melegétől a víz elpárolog és a kikristályosodott sót összegyűjtik.
Kicsit sűrű nap volt, de be kellett pótolni a repülőgép késést.
