Lima – 2. nap
A mai napot Lima történelmi városrészének a megismerésével töltöttük egy helyi idegenvezető kíséretében. Itt is tilos külföldinek idegenvezetni. Rengeteg infót megtudtunk tőle, nagyon érdekes városnéző túrát tartott nekünk.
Sok népviseletbe öltözött asszonyt lehet látni az utcán, akik a turistáknak árulnak mindenféle szuvenírt. Ők az őslakosok, akik a mai napig őrzik a kultúrájukat és quechua nyelven beszélnek. Számomra elképesztő, hogy a hierarchia a mai társadalomban úgy néz ki, hogy az egykori őslakosok vannak legalul, aztán a rabszolgák leszármazottai, majd a meszticek és a fehér ember van legfelül. Napjainkban nagy a szegénység az országban, nagy lélekszámban élnek őslakosok, akiket nem lehet egykönnyen kimozdítani az elmaradottságból az elszigetelt hegyvidéken vagy az Amazonas vidékén. A nagyvárosokba áramló képzetlen emberek közül nem mindenki csinálja meg a szerencséjét. Bádog-városokba és ott bűnözői hálózatba kerülhetnek. Peruban ma 1 millió embernek nincs vezetékes ivóvize és áram ellátása.
Természetesen “hála” a sok spanyol terítésnek, ma az ország lakosságának nagyrészt katolikus. Az egyik templomban Árpádházi Szent Erzsébet szobrát is láttuk, aki itt nagyon népszerű. Az indián törzseknek sok női istensége volt, de ma is fontos számukra Szűz Mária vagy Krisztus. Ma csak a népesség 4 %-a jár templomba.
Lima 10 milliós metropolisz, még sincs metrója. A tömegközlekedés szerintem baromi frusztráló lehet. Az üveggel lezárt buszmegállóban és mellette az utcán hosszú tömött sorokban állnak az emberek és várják a buszt. Mire megérkezik a dugig tömött busz, alig tud 1-2 ember felszállni. Alternatívaként vannak gyűjtő buszok/autók, amiből kikiabál a sofőr, hogy merre megy.
A városnéző sétánk során a Szent Ferenc templom és kolostor alatti temetőbe is bementünk, amiről nem készítettem fényképet. 4 méter mélységben fény nélkül, takarás nélkül voltak a holtak az átmeneti sírban, csak mészporral szórták meg a holttesteket, majd a lecsupaszodott csontokat halmokba rendezték, leginkább külön a koponyákat és külön a lábszárcsontokat. Nekem hátborzongató látvány volt a rengeteg csont közötti séta.
Ugyanitt láttuk a kolostor étkezőjében az Utolsó vacsora című képet, mely abban volt más, hogy a képen Jézus és tanítványai tengerimalac sültet esznek és fa inka kupákból isszák a chichát, a kukorica-sört, ami a fényképen jól látszik.
Sétánk során a Torre Tagle Palotánál megtudtuk, hogy az erkélyek nemcsak kinézetre tükröznek mór hatást. A nők nem mehettek az utcára, csak a rácsos faerkélyekről nézhették az utca forgatagát. 1970-ig elrendezett házasságok voltak.
A Szent Martin téren megtanultuk, hogy az adók miatti elégedetlenség és az őslakos indián és mesztic lakosság elnyomása a gyarmati korszak legnagyobb indián felkeléséhez vezetett 1780-ban. 1820-ban indultak a függetlenségi harcok a spanyolokkal szemben. Peru 1821-ben lett független.
Délután szabad program keretében pár utastárssal elmentünk Lima gazdag negyedébe, a Mirafloresbe. Taxival mentünk, érdekes, hogy minden taxis öltönyt, nyakkendőt visel, de úgy néznek ki, mint a maffiózók. Mindig azt mondják, hogy hivatalos taxist kell választanunk, hát ahogy megtapasztaltuk, ők a hiénák, 2x annyiért visznek el, mint a magán taxisok.
Spanyolul már jól tudok alkudni. 🙂
Találtunk egy irodát, aki ingyenes városnéző túrát tartott, így oda is becsatlakoztunk és velük jártuk végig ezt a városrészt. Kimondottan érdekes volt. Az idegenvezetők csak borravalóért dolgoznak, 4 csajszi vállalkozása.
Pl. elmesélték hogy a Kennedy parkban azért van annyi macska (akik védettek!), mert így tudtak megoldani h a patkányok száma jelentősen csökkenjen a városban. Egy másik arcát ismertük meg Limának, ami a képeken jól látszik.
Az egyik képen látható a szerencsehozó bika, hitük szerint minden új lakásba kell ilyennek lennie, de ajándékba kell kapjad, hogy áldást és szerencsét hozzon. És párban kell őket ajándékozni.
Van itt egy pre-inka templom rom is, sajna épp zárt, mire odaértünk. De elvittek egy csoki múzeumba is, ahol bemutatták hogy hogy készítik a csokit és mindenféle ízesítésű csoki likőrt lehetett kóstolni. Na meg csokit is. 🙂
Este ismerkedési estet tartottunk a szálláson 5 éves érlelésű rum társaságában. NA meg a helyi sör társaságában, ami finom, de sokkal szénsavasabb (szúrósabb), mint nálunk. Mindenki elmondta hogy kicsoda, honnan ismeri az Eupoliszt és milyen utakon járt, majd szabadon beszélgettünk. Igaz, hogy kicsit idős a csapat, de azért vannak velünk közel azonos korúak is és jóval fiatalabbak is. 31-64 kb. az életkor. Szimpi, hogy mindenki pontos ,időre ott van és nem problémázgatósak. Csomó mérnök és IT-s van a csapatban, rajtam kívül még 1 közgazdász. Túravezető is jó fej, vicces. Összhangban van a csapat és ez nagyon lényeges szerintem abból a szempontból, hogy jól tudjuk érezni magunkat.
