Machu Picchu – 9. nap
Ez a nap egy újabb csúcsélmény volt. Reggel kicsit morcik voltunk Josera, mert este derült ki, hogy 3 embernek 1 órával korábbra van belépője, így 2 részre fog szakadni a csapat. José a korai csoporttal busszal felment a bejárathoz, nekünk annyit mondott, hogy 7:20-kor induljunk a szállodából, hogy 8-ra fent legyünk a Machu Picchu bejáratánál. Csak azt nem mondta, hogy készüljünk fel arra, hogy utca hossznyi sor fog várni a buszra és ha nem érkezünk oda időben, akkor nem érünk fel 8-ig a bejárathoz. Morgolódtunk, de aztán elengedtük, végülis gyorsan haladt a sor és megállapítottuk, hogy a világ azon 1-2%-ba tartozunk, akik láthatják Machu Picchut és ez nagy örömet okozott nekünk. Esős napot jósolt az időjárás előrejelzés, de szerencsére szikrázó napsütés volt végig.
Amikor először megláttam a híres hegyet és a romvárost, libabőrös lettem. Annyira fantasztikus az egész környezete Machu Picchunak, hiehtetlenek ezek az óriás hegyek és az egész vidék hangulata. A képeken nem lehet teljesen visszaadni a helynek a nagyságát és misztikusságát, ami árad belőle.
Machu Picchu az Andok hegyláncai között megbúvó erődített város, amelyet 1450 körül Pacakutec inka király parancsára építettek és 1570-ben hagytak el, majd kb. 400 évig a világ szeme elől elzárva pihent, míg 1911-ben újra fel nem fedezték.
Machu Picchu jelentése: Öreg Csúcs.
Machu Picchu nem volt igazi város, inkább az inka társadalom uralkodó osztályai számára épített templomokból, palotákból és obszervatóriumokból álló épületegyüttes.
Igaz, hogy naponta 3000 ember mehet be, de vhogy nem éreztük annyira zsúfoltnak. José rendes idegenvezetést tartott nekünk, sétáltunk 2 órát a romvárosban, rengeteg történetet hallottunk. A házak hibátlanul illeszkedő vörös gránittömbökből rakott robusztus falai kötőanyag nélkül épültek. Elképesztő! Na és ezek a lépcsők! Megtudtuk, hogy régen a királyi utak mentén sok olyan település volt, ahonnan a birodalomhoz tartozó területeket irányították és igazgatták. Ezek teljes körű autonómiát élveztek; lakóik hivatalnokok, papok, napszüzek, kézművesek és parasztok voltak. Talán Machu Picchut is ilyen célból alapították, de különleges fekvése miatt alkalmas volt csillagászati megfigyelések elvégzésére is, ahol a szakrális funkció került előtérbe. Az inkák hittek abban, hogy a legszebb természeti tájaknak (waka) természetfeletti erejük van – és Machu Picchu az ég és a föld találkozási pontjának számított.
A 2000 méteres magasságban fekvő sziklás teraszokat kövekből rakott falak támasztották meg. A kb. 300 terasz altalaját kavics- és agyagrétegekkel alakították ki, amelyre az emberek a hátukon termékeny termőföldet hordtak fel a folyóból. Gigászi erőfeszítéssel kényszerítették termésre a sziklás hegyoldalt. Kukoricát, (ebből készült a chicha nevű alkoholos ital), burgonyát és édesburgonyát, gyógynövényeket és virágokat termesztettek. Kapásművelést alkalmaztak. Eszközük egyben eke, kapa és csákány is volt. Lámát, alpakát és vikunyát tenyésztettek. A földek tulajdonosa az Inka volt, az emberek haszonbérbe kapták a területeket: a termés egy részét beszolgáltatták, a fennmaradó részből élt a család.
Az inkák csomóírást, ún. kipu-t használtak, melynek segítségével leltározták, nyilvántartották a javakat. Sok házban találtak kiput. Minden színnek és csomónak írták és olvasták a jelentését.
A város felett álló szikla a Waynapicchu, ahova naponta 400 ember mászhat fel. Nekünk ide is volt jegyünk, így felmásztunk. De nem körbe, szépen emelkedve, hanem szinte függőlegesen felfelé a lépcsőkön. Kb.220 emeletet másztunk fel, nem kicsit voltam tériszonyos, de a látvány mindent megért.
Az itt élő inkák filozófiája a Kapak nyang:
– kötelességeidet meg kell tenned
– meg kell próbálnod a tőled telhető legjobbat tenni
– minden helyzetből tanulnod kell
– barátaidat hallgasd meg
– szeresd a gyermekeket, embertársaidat és a természetet
Még úgy éreztük, hogy nem fáradtunk el eléggé, ezért Attila rábeszélt minket hogy másszuk meg a másik oldalt is és menjünk el a Nap Kapuig, ami az inka ösvényről a bejárat a Maccu Picchuhoz. Újabb lépcsőzés, így kb.500 emeletnyit másztunk meg összesen. Már majdnem a Nap Kapuhoz értünk (kb.15 m választott el tőle), amikor egy ottani őr közölte, hogy nem mehetünk tovább, mert bezárt. Nagyon szigorú volt, de 2 USD-al megvesztegethető volt, így megengedte hogy odamenjünk. A kilátás pazar volt és így a másik oldalról is láttuk az óriás hegyekkel körülvett Maccu Picchut.
Machu Picchu egy kövezett út mentén terült el, amely részét képezte annak a 40 ezer kilométeres hálózatnak, amely átszelte az egész hatalmas Inka Birodalmat. Az utak általában 4-6 méter szélesek voltak, és két oldalukon alacsony fal húzódott, ám Machu Picchu esetében szándékosan nehezen járható útvonalat építettek ki. A sziklafalakba rögzített kőlapokból álló úton csak libasorban lehetett járni. A településhez felvezető, utolsó szakasz előtt egy függőhídon kellett áthaladni; ez jelzi, hogy a biztonság elsődleges szempont volt. Erre utal a Katonai bástya, amely a város bejáratánál, egy 150 fokos hosszú lépcsősor tetején áll. A négyszögletes építménynek öt trapéz alakú ablaka és sok belső fülkéje volt.
Machu Picchu délkeleti szektora körül 5 méter magas, 1 méter széles kőfal húzódik. A falból nyíló, hatalmas kőtömbökből és egy nagy, egyetlen tömbből faragott kapun keresztül lehetett bejutni a városba, a mezőgazdasági célokra használt teraszok között. A kaput csapok, fatörzsek és reteszek segítségével csak belülről lehetett zárni, illetve nyitni. A várost azonban nem a fal védte, hanem három 700 méteres szakadék, és egy magasba szökő hegycsúcs.
Mire leértünk, pont lement a nap is. Busszal visszamentünk a városba,ahol a vonat indulásáig vacsiztunk és pisco sur-oztunk. Jó sokára,éjfél után érkeztünk vissza Cuscoba.
