Pisac – 8. nap
A mai napot is a perui idegenvezetőnkkel, Joseval töltöttük. Reggel 1 éjszakára való cuccot összepakoltunk, a nagy bőröndöt a szálláson hagytuk Cuscoban, mert az éjszakát már a Machu Picchu lábánál töltöttük, Aquas Calienete kisvárosban.
A mai napon is inka romvárost tekintettük meg Pisac-ban, illetve Ollantaytamboba terveztük, hogy a pár nappal korábban kimaradt inka romvárost megnézzük. Ezt a túravezetőnk is, mi is, a kinti iroda is elmondta Josenak, hogy úgy tervezze a napot, hogy ez még beleférjen. Sajnos belecsöppentünk José jóvoltából egy igazi tömegturizmusos lehúzós napba. Először elvitt minket egy állat menhelyre, ahova kellett fizetnünk 1400 Ft belépőt. (semmilyen jegyet nem adtak) Meghallgattuk az ott elő állatok szomorú történetét, hogy hogy mentették meg őket. Láttunk pumát (nagyon elbújt a sarokba a házába, de látszott picit a feje…), kondor keselyű reptetést is bemutattak nekünk, láttunk cibet macskát (aki megeszi a kávébabot, majd kikakilja és abból készítik a világ legdrágább kávéját), majd egy túlárazott boltban szuveníreket vásárolhattunk (volna).
Ezután mentünk az inka romokhoz Pisacba. A XV. században ez a völgy termelte meg a gabonát az inkáknak. Igaz, hogy volt folyó is, de a tavat használták öntözésre, valamint azonkívül a hóolvadékot is. Ez is gyönyörű hely volt, újabb infókat tudtunk meg az inkákról és itt is nagyon jó energiák voltak. Pisac jelentése fogoly, a nevét a település formájáról kapta. A turizmus előtt sok fogoly madár élt errefelé.
Preinka és inka épületeket láttunk, előbbiekből rusztikus, kötőanyaggal készült falak maradtak meg, amik vályog-félével voltak borítva. Wari indiánok, (inka előtti törzs) és Pachacutec csatáztak itt. A wari épületeket nem rombolták le, ezeket láthatjuk ma. Az épületeket vallási és asztrológiai céllal K-Ny tájolásúra építették, melyet a nap követésére használták. Volt légkondi is, a hűtő-rendszer része volt az árnyékot adó zsúptető és a nyílásokon beáramló cirkuláló, frissítő levegő. (tényleg sokkal hűvösebb volt ez a része a háznak) A településnek négy szektora volt, a kantu fáról elnevezett szektor, volt egy vallásos szektor, mezőgazdasági teraszok és egy lakó szektor. Az egyik képen látszik egy hegyoldal, ahol a hegyoldalon lévő lyukakban 10 ezer sír volt. Sajnos a spanyolok lerombolták, kincsvadászok kirabolták a sírokat.
Ezután elmentünk Pisac városába, hogy megnézzünk egy ezüst műhelyt és egy több száz éves pékséget, valamint a piacot. Az ezüstműhely egy bolt volt, tele helyben készült ezüst ékszerekkel. Hátul a sarokban egy fazon elkezdett köszörülni (bekapcsolta a köszörűt) vmit, amiből semmit nem lehetett látni, egy másik pedig elmondta, hogy milyen ötvözetű ezüstöt használnak, milyen féldrága köveket használnak az ékszerek díszítéséhez. Persze kaptunk időt, hogy vásároljunk ha akarunk. Az ezüstműhelyhez ennek semmi köze nem volt.
Ezután elmentünk a helyi piacra, ahol szuvenír hegyeket árultak, ami már nem igazán ütötte meg senkinek az ingerküszöbét. A pékség annyi volt, hogy mutattak egy kemencét (ami nem volt begyújtva) hogy az több mint 300 éves és lehetett venni állítólag abban a kemencében sült kiflit 400 Ft-ért. Ezután ebédelhettünk ott is az udvarban, ha akartunk. Mi próbáltunk máshol, de annyira kevés időt kaptunk, hogy gyorsan vmi menüt ettünk vhol.
Siettünk Ollantaytamboba, hogy legyen időnk még a vonat indulása előtt felmenni a romvárosba. (Machu Picchu csak vonattal közelíthető meg)
Amikor megérkeztünk, José elkezdett úgy mesélni a városról, mintha nem tudná, hogy már voltunk itt. Szóltunk neki, hogy ok, tudjuk, de mennénk a romvárosba. Ő teljesen meglepődött, hogy mi oda akarunk menni és közölte, hogy 5-kor bezárt. Hát nem kicsit voltunk mérgesek rá. Előadta az ártatlant, hogy félreértés volt, de tudjuk, hogy a mi túravezetőnk is, a kint iroda és mi is mondtuk neki, hogy milyen programot szeretnénk. Biztos így kapott némi jutalékot…
Bánatunkban beültünk a vonat indulásáig egy koktél bárba és megkostoltuk a helyi koktélt, a pisco sur-t, aminek íze leginkább a citromos margarita koktélra hasonlít. Nagyon Fincsi volt, innentől kezdve rákapunk.
