Szivárványhegy – 7. nap
Ma nagyon korán, 5-kor indultunk. Bár úgy volt, hogy kapunk reggeli csomagot, de latin Amerikában ez vhogy elmaradt. De nem volt gond, mert a helyi iroda adott nekünk reggelit 1,5 óra buszozás után. A hely, ahova reggelizni vittek az a semmi közepén egy rafting bázis volt, elég szürreális, de végülis jó volt.
Szerencsénk volt végül, bár nem úgy indult. Hiába keltünk baromi korán, egy busz elakadt az úton a sárban és kb.40 percet vártunk, hogy kimentsék. Egyébként elég profin megoldották, egy markológép húzta ki a buszt. Így nem sikerült az a tervünk, hogy a sok turista előtt érkezünk a hegyhez.
Útközben érdekes választási plakátokat is láttunk.
A mai nap volt eddig a csúcsélmény. 5036 m magasra gyalogolunk fel kb. 4600 m-ről a világ eddig általam látott legszebb hegyére, a Szivárvány hegyre. Letesztelhettük, hogy mennyire sikerült akklimatizálódni. Cél 5036 méteres csúcs megmászása, kb. 4600 m-ről indultunk. Kalandosnak indult, itt a hőmérséklet is inkább télre hasonlított, mint nyárra. Meg is lepődtünk a havas csúcsok láttán. Aztán egyre felhősebb és hidegebb lett, ahogy másztunk felfelé, sőt a hó is elkezdett esni. Nagyon ritka volt a levegő, nem volt annyira egyszerű megmászni, de azért végül sikerült. 🙂 Aki nem bírja, szamárháton vagy lóháton is felmehetett a hegycsúcsra.
Akik gyorsan mentek, nem sok mindent láttak. Na de a lassabbak (én is) mire felértek, addigra kitisztult az ég és a hegy az összes színét megmutatta nekünk.
A látvány lenyűgözött, nem tudtam abbahagyni a fotózást. Ez a hegy 5 éve még nem volt látható, mert örök hó borította. A globális felmelegedés miatt vált láthatóvá és turisták által 3 éve látogatható. A színek a hegy különböző ásványi összetételének köszönhetőek. Annyira gyönyörű!
Szerencsére az idegenvezető nem sürgetett, hogy menjünk, addig gyönyörködtünk, amíg akartunk. Végül majdnem mi voltunk az utolsók, akik lejöttek a hegyről. Megszavaztuk többen is az eddig a világból látott helyek közül a legszebbnek a Szivárványhegyet.
