Kappadókia- 3. nap

Mára szép napsütéses időt ígértek, így úgy döntöttünk, hogy ezen a napon teszünk meg a kb. 15 km-es, 3 völgyet bejáró túránkat. Eddig csak távolról láttuk a különböző völgyeket, szerettük volna közelről is felfedezni a különböző sziklákat. A túraútvonal 3 völgyön vitt keresztül Göreme és Uchisar városa között. 

Első völgy, amit megnéztünk, a szerelem völgye volt. Végigsétáltunk a csak erre a tájra jellemző ún. tündérkéménynek mellett, melyek olyan különleges formájú sziklák, amik hol kúposak, hogy gomba alakúak, hol pedig olyanok, mint a Szerelem völgyben. Mivel 3 különböző vulkán aktivitásának eredményeként alakult ki. A különböző mennyiségű, különböző keménységű és a földre különböző időszakokban visszahulló vulkanikus anyagok voltak az okozói a különböző felszíni rétegek keletkezésének. A felső keményebb rétegek megmaradtak, mely alatt a puhább rétegek a szél és a víz okozta erózió eredményeként alakultak ki. Így keletkeztek ezek a tündérkémények. Vajon miért kapta ez a völgy a Szerelem-völgy elnevezést? 🙂

Szinte észrevételül hamarosan az ún. Fehér-völgyben találtuk magunkat. A táj hirtelen megváltozott, ez a szakasz is gyönyörű volt, a homokkövek felszíne eléggé csúszós volt, szabály szerint hullámzott a sok sok homokkő domb. Elég fárasztó volt rajta átküzdeni magunkat a tűző napon. De a táj látványa megérte a küzdést.
A völgy kijárata már Uchisar városába vezetett, aminek fő látványossága a város tetején lévő sziklába épült kastély. Ebben a városban próbáltuk ki az egyik jellegzetes kappadókiai ételt, a fazekas kebabot. A fazekas kebab egy kicsi, a közeli Avanos faluban készített egyszer használatos agyagedényben készül. A húst, paradicsomot, paprikát és fűszereket beleteszik a kis agyagedénybe és az edény tetején lévő lyukat egy alufóliával zárják le és így egyben megsütik sütőben. Amikor megfőtt az étel, akkor kihozzák az asztalhoz és a vendég szeme láttára letörik az edény tetejét, és így öntik ki belőle az elkészült ételt. Nagyon fincsi. A kastélyhoz csak felmentünk és kívülről megnéztük, mert sajnos már nem volt időnk bemenni.
A Galamb-völgyön keresztül mentünk vissza Göremébe. Anno a postagalamboknak nagy szerepük volt a környéken, ők vitték a híreket a két város lakói között. A Galamb-vögy ma is több ezer galamb otthona.

Miután visszaértünk Göremébe, siettünk az esti programunkra, egy dervis szertartásra. A forgó, kerengő dervisek évszázados ceremóniáját néztük meg, ami egyfajta meditatív tánc. A dervisek számára a tánc nem egy tánc, hanem vallási rituálé, egy szertartás. Így közben fotózni sem volt szabad. (a végén volt egy engedélyezett fotózásos pörgés is)
Először a zenészek jelentek meg a hangszereikkel, a zenészeket négy dervis és egy magasabb rangú pap követte, mindannyian fekete köpenyben voltak, a köpeny alatt pedig fehér ingben és mellényben, bő fehér szoknyában, a szoknya alatt szintén fehér szűk nadrágban, fejükön süveggel. A fekete köpeny a dervis saját halotti leplét, míg a süveg a sírkövét jelképezi. A fehér ruha azt jelzi, hogy a szertartás alatt a dervisek megszűnnek létezni, mert számukra valami egészen más, valami sokkal magasztosabb dolog veszi kezdetét, mivel misztikus kapcsolatba lépnek Allahhal.
Amint elkezdődött a zene, elkezdődött  a szertartás, amelyben minden apró mozdulatnak fontos jelentése van. Az imádkozás után a dervisek egyenként a pap elé járultak, aki megadta a jelt, hogy levehessék fekete köpenyeiket, jelezve ezáltal, hogy földi kötelékeiket maguk mögött hagyhatják, majd elkezdtek nesztelenül forogni, keringeni. A négy dervis egyre szédületesebb keringésbe fogott, és úgy keringtek előttünk kitárt karral, fejüket a vállukra hajtva, mintha el akarnának repülni. Ahogyan keringtek, arcukra hihetetlen nyugalom és béke költözött. Látszott, hogy teljesen önkívületben vannak. Majdnem egy órán keresztül csak keringtek, keringtek és nem látszott, hogy elszédültek volna. Jobb lett volna felkészülni, hogy többet értsünk a szertartásból, de így is érdekes volt nagyon.