Kappadókia – 4. nap

Úgy tűnik ez a Kappadókia nem hagy minket aludni. Ismét korán keltünk, hogy megnéztük a szállásunkhoz közeli kilátó pontról a hőlégballonokat, hogy ne csak a levegőből, hanem a földről is lássuk. Így már közelebbről meg tudtuk nézni a sok infulencert, akik fényes selyem ruhába öltözködve pózoltak a ballonok előtt. Ma is sok ballon szállt fel, csodálatos látvány volt így a földről is.

A mai napra egy szervezett egész napos programra fizettünk be, mert így tudtunk az Ihlara völgybe eljutni, amit mindenképp szerettünk volna megnézni. A túra 10-kor indult, és egy kilátópontról, ahonnan egész Göremét be lehetett látni (természetesen egy más szögből) hallgattuk meg végre egy igazi idegenvezetőtől Kappadókia kialakulását, történelmét.

Először Kappadókia legnagyobb földalatti városába, Derinkuyu-ba utaztunk. Jelenleg a városnak mindössze 20%-a van feltárva, de így is óriási. A megkövesedett vulkáni hamu, a tufa könnyen alakítható, így tudták kivájni ezt a várost. 7 emelet mélyre mentünk le, az egész városban alagutakon, lépcsőkön keresztül lehetett közlekedni. Itt láttunk konyhát, istállót, borászatot, szobákat, templomot, gabona ill. élelmiszer tárolókat. Megvizsgáltuk a szellőző rendszert is. Itt is malomkővel zárták le a helyiségeket, de abból itt nem láttunk egyet sem. Nagyon érdekes volt látni, hogy i.sz. 5-6 században ilyen menedékhelyet tudtak építeni.

Az időutazást követően folytattuk utunkat a világ egyik legnayobb kanyonjának tartott Ihlara-völgybe. Ez a kanyon teljesen eltér a környékben található egyéb völgyektől. Ahogy sétálunk a kanyonban, mellettünk kb.100 méter magas függőleges sziklafalak merednek az ég felé, úgy néz ki felülről ez a kanyon, mint egy földrengés során kettévált föld. A völgy 100-es mélységét a Melendiz-folyó vájta ki több ezer évvel ezelőtt. Ebben a völgyben is vannak barlanglakások, freskókkal díszített sziklába épült templomok, feltételezések szerint a 4. századtól kezdődően laktak itt remeték, papok, majd a keresztény hitre áttért emberek is, akik az őket üldöző rómaiak elől menekültek ide. Abban különbözik Kappadókia jellegzetes tájaitól, hogy itt a folyó miatt sokkal zöldebb minden. Sajnos még épp hogy kezd ébredezni a természet, így nem láthattuk a völgyet a teljes pompájában, de így is gyönyörű volt. Maga a kanyon 14 km, de mi csak 3 km-et sétáltunk benne. A folyó mentén, illetve benne is, számos étterem, kávézó, teázó található, mi is megálltunk egyiknél egy jó erős török teára.

A folyó melleti étterem, ahol ebédeltünk

Egyik sziklatemplomban 11. századi freskó

Szép lehet ez a völgy tavasszal és nyáron, amikor minden zöld

A völgy végén található a Selime kolostor, ahova mi busszal mentünk. Hát ilyet még sosem láttam, egyszerűen rohangáltam fel-alá, mint egy kisgyerek és próbáltam befogadni ezt az egész helyet. A kolostor keletkezése valamikor a 8-9 századra tehető, a freskók, melyek bibliai jeleneteket ábrázolnak, a 10. század végéről – 11. század elejéről származnak. A templom, a kiszolgáló részek, a lakóhelyek mind a sziklából vannak kivájva, a szikla belsejében alagutak, sziklába vájt lépcsők vezetnek egészen fel a csúcsig. (régen egészen a hegy tetejéig fel lehetett menni, de beomlott és még azóta nem hozták rendbe). Van egy óriás katedrális a sziklából kivájva, egyszerűen nem kaptam levegőt, amikor megláttam. Ami a sziklába vájt templomok, freskók, szerzetesi lakrészek, a nagy konyha és az istálló mellett különleges élmény volt még, az az érzés, hogy egy hegyet belülről lehet megmászni. Ahogy mászunk egyre feljebb, a kolostor egyre erődszerűbbé válik, egy sor kanyargós, egyre meredekebb lépcsőn lehet feljebb mászni. A kilátás fentről pazar, már csak ezért megérte a küzdelmet.