Kappadókia – 5. nap

Úgy ébredtünk, hogy ma egy rövid napunk lesz, mert délután már repültünk vissza Budapestre. Umut, a mi kis idegenvezetőnk felajánlotta, hogy elvisz minket a fazekasságról híres városba, Avanosba (ahol egyébként lakik), megmutatja nekünk a várost, ebédelünk egy utolsó finom török különlegességet vhol és kivisz minket a reptérre. Reggel már láttuk, hogy mi az az időjárás itt, amikor tuti nem szállnak fel a hőlégballonok. Óriás szélviharra ébredtünk, a homokos földről úgy fújta a szél a homokot, hogy szinte egy homokvihar közepén találtuk magunkat. Látótávolság kb. 50 m-re csökkent, az úton könnyebb székek, asztalok sodródtak, igazi ítéletidő hangulat kerekedett. Miután elbúcsúztunk vendéglátóinktól, elindultunk Umuttal Avanos felé. A hurrikán erejű szél minket ez nem tartott vissza attól, hogy még egy utolsó pillantást vessünk egy olyan tündérkéményre, amit még nem láttunk. Göreme határában voltak ezek, de a kocsiból kiszállva kb. 5 percig bírtuk kint lenni. Kb. fél másodperc alatt tele lett a szám, fülem, szemem porral, csak úgy ropogott a számban a homok. Gyorsan elővettem a maszkot, most először éreztem ennek a hasznát, mert némileg segített a beszívott homok mennyiséget csökkenteni.