Hanoi – 2. nap

A mai napot Hanoi megismerésével töltöttük. A város nagyon aktív, elég büdös, szmogos, koszos, de levegős, mert tágasak az utak, utcák, sok a park és a tó. Van egy olyan hangulata, ami ennek ellenére pozitív érzést vált ki belőlem. Hihetetlen a sokszínűsége, a régi és modern keveréke, a luxus és szegénység együttes jelenléte. Néha egy-egy város/utca rész rész olyan, mintha visszautaznék az időben, élő történelemmé válva, máskor mintha a józsefvárosi piacon mászkálnék vagy bármilyen másik ázsiai városban.

Nem zavar senkit, hogy különböző magasságúak az épületek

Az építkezésnek az a célja, hogy minél keskenyebb legyen a ház, mert ez alapján kell az adót fizetni.

A sínek a házak között mennek, nem volt már hely máshova építkezni

Ami elsőre lesokkolt, az a közlekedés. Ez konkrétan halálfélelemmel járt nálam. Hiába megyek át a zöld lámpánál a zebrán, a kocsik, motorok folyamatosan jönnek és cm-ekre kerülgetnek. Ha csak úgy becsöppensz ide, az az érzésed, mint a csigának, aki át akar menni az autópályán, hogy ahhoz, hogy a túloldalon lehess, ahhoz oda kell születned. Megtanultuk a helyiektől, hogy nem kell félni, nem ütnek el, ha határozottan felveszünk egy irányt és határozottan megyünk át a túloldara, dinamikus tempóval. Ha nem mész folyamatosan, hanem megállsz, mert megijedsz, akkor van esély arra, hogy elütnek. Szóval előre nézni és határozottan a túloldalra fókuszálva haladni kell előre. Itt van erről egy rövid videó:

Itt nem nagyon láttam turistáknak való tömegközlekedési eszközt, de van egy überhez hasonló alkalmazás, amivel nem autót, hanem motort lehet hívni. (autóval elég esélytelen értelmes időn belül eljutni A-ból B-be.) Emellett itt egyáltalán nem gond, ha egy kis motoron akár 3-an ülünk. Természetesen ez jóval olcsóbb, mint a taxi, de a motoron ülve még jobban lehetett érezni a közlekedés veszélyességét, félelmetes volt, hogy óriás buszok, autók mellett 1 cm-re mentünk el vagy egy gyalogost épp hogy kikerültünk. Elkezdett esni az eső, a sofőr esőkabátja alatt én is elfértem. 🙂

A város megismerése nagyon sok pozitív élményt okozott. Fel voltam készülve arra, hogy ez milyen egy ronda hely (hiszen ezt olvastam róla) és tényleg csak gyorsan megnézni akartam, ha már eljutottam ide. De a városban rengeteg park van, ahol aktív életet élnek a helyiek, egy óriás kártyaparti közepébe is becsöppentünk. Rengeteg nagy tér van, nagy becsben tartják a kommunista vezetőket, pl. Ho Chi Minh mauzóleuma fel van díszítve koszorúkkal és egyenruhába öltözött őrség védi. De láttunk óriás Lenin szobrot is. Elvileg van járda, de mivel a turistákon kívül senki nem használja, így vagy konyhaként, vagy boltként vagy motor parkolóként hasznosítják. Viccesnek találtam, hogy szinte az utcán élnek, úgy látszott, ott mindent lehet. Főzni és borbélykodni is. 🙂

40-50 kg-ot nyom ez, a pici nő mutatta a vállát, hogy tiszta sebes és kék-zöld foltos

Ezt meg is kóstoltuk, mert csak így engedett fotót készíteni.

Ez nem volt nehéz, viszont nehéz volt egyensúlyozni vele. Itt azon röhögött ez a nő, hogy milyen pici hozzám képest.

Egyik tó Hanoiban, itt látszik, hogy milyen szmogos és párás a levegő.

Ez is egy kifőzde, ez az utcáról nyíló konyhája, a kis székeken ülve esznek, beszélgetnek

Borbély munka közben, a tükör is ott van a vendégnek.

Megnéztük az Irodalom Templomát, ami egy iskola és buddhista templom, itt tanult az uralkodó család. Szereztünk egy audio guide-ot, és így nagyon érdekes volt Konfucius tanításai mellett meghallgatni a hely történetét, jelenét.
Ami feltűnő, hogy imádnak fotózkodni a vietnámiak. A csajok nagyon gyönyörű ruhában járnak, pózolnak mindenhol és tényleg nagyon fotógének. Itt épp volt valami ünnepség, talán esküvő, ahol szebbnél szebb képeket csináltak.

Egész Hanoi tele van buddhista templomokkal, mi a legrégebbit is meglátogattuk, valamint a belvárost és a városon belüli tavat jártuk körbe.

Egyik kapu, a tudáshoz vezető út kapukkal, udvarokkal van szimbolizálva.

Ez a legnagyobb és legrégebbi templom Hanoiban

Sok buddhista templom van a városban, ez is az. A bejárat előtt mindig ott az oltár, amin mindig található gyümölcs.

Ezt a fát abból a fából gyökereztették, ami alatt Buddha megvilágosodott.

Hoan Kiem tó a teknős toronnyal a belvárosban

Idővel egyelőre szerencsénk van, aggódtam hogy sokat fog esni, hiszen ez még az esős évszak vége. De ha esik is, hamar eláll (pár perc) vagy csak szemerkél, és mivel meleg van, nem probléma, ha picit elázunk.
Az emberek nem olyan mosolygósak, mint Thaiföldön, de ha kapcsolatba kerülsz velük, akkor segítőkészek, kedvesek. Angolul nem nagyon tudnak, de mutogatva megértjük egymást. Volt, hogy a pincér hozta a telefonját, rámondtuk, hogy mit akarunk, ő meg megnézte a fordítását.
Vacsizni egy tradicionális vietnami étteremben voltunk, ahol normális kaját ettünk. 🙂 Na de az étlapon volt sült tücsök, béka, galamb, csiga. Pfujj…
És…. tényleg esznek itt Északon kutyát is, bár állítólag csak különleges alkalmakkor. Azt a kutyust, akit kajának szánnak,azt egy pici ketrecben tartják. Lehangoló ezt látni. Nem csináltam róla fotót.

Este sétáltunk még a városban, nagyon aktív élet van itt. Cuki, hogy fiatal gyerekek tökéletes angolsággal leszólítanak és elkezdenek beszélgetni veled.

Hanoi – 2. nap

Közösségi média

Kapcsolódj