Sa Pa – 3. nap

Reggel búcsút vettünk Hanoitól és korán reggel, 7-kor indultunk fel északra a hegyekbe, közel a kínai határhoz, Sa-Pa-ba. Egy kis busz szedte össze a turistákat Hanoiban és vitt el a menetrend szerint közlekedő buszhoz,ahol meglepetésünkre nem székek,hanem ágynak kialaított fekvő helyek voltak. Ilyen kényelmesen még sosem buszoztam. 🙂 nagyon bírtam. 🙂  Csak egyik bőröndöt hoztuk el, a másikat a szálláson megőrizték. (remélem) Amikor megérkeztünk Sa Pa-ba, akkor derült ki, hogy mivel mi homestay-ban leszünk és nem a faluban egy hotelben, ezért nem tudjuk magunkal vinni a bőröndöt, mert a hegyen keresztül fogunk odagyalogolni. Így a sok kényelmi cuccot és a bőröndöt ott hagytuk az egyik szállodában megőrzésre és a kis hátizsákban váltó ruhával, fogkefével és esőkabáttal nekivágtunk a nagy útnak. (a bakancsom is a bőröndben maradt, ami azért hianyzott) Örömünkre privát idegenvezetőt kaptunk, aki csak minket kísért másfél napon keresztül. 

Maga Sa-pa egy kis város, vagy inább egy nagy falu, tele hagyományokat őrző törzsekkel. Emlékeim szerint legalább 10 fajta törzs él itt ezen a vidéken, igazából teljesen elvágva a megszokott civilizációnktól. Mindegyiknek megvan a maga népviselete, amiben jár, maguk készítik a ruhájukat, maguk építik a házukat és maguk gondoskodnak az élelemről is. Persze néha betérnek a boltba, de nagyon minimális az, amit vásárolnak. Pl. graipfruitot, mert azt ott nem tudnak termelni, de bekenik vele a hajukat, hogy szép fényes legyen. 🙂 

Ahogy említettem, privát idegenvezetőt kaptunk, mert a csapat nagyrésze Sa Pa-ban aludt, mi pedig elsétáltunk a kis magán szállásunkra, ami mint kiderült, óriási élmény volt. De előtte bemutatom az idegenvezetőnket, Sua-t: Sua 34 éves, 4 gyermek (11 éves, 9 éves ikrek, és egy 3 éves) édesanyja, akiket otthon szült férje segítségével, orvos sem az egész terhesség, sem szülés alatt nem látta őt. A kislányát egyedül szülte, mert épp dolgozott a földeken a férje. Saját maga vágta el a köldökzsinórt és tisztította le a gyereket. Pár óra múlva vacsorát főzött a családnak. A gyereknevelés itt teljesen más dimenzió, a gyerekek együtt nőnek a szomszéd gyerekekkel, nagyon hamar 4-5 évesen már teljesen önállóak. Sua napjai elég pörgősek, 4:30-kor kel, állatokat etet, ház körüli munkát végez, kaját főz a családnak, majd vagy turistákat idegenvezet vagy a rizsföldön dolgozik. Egy nap 30-40 km-t is gyalogol ha épp úgy alakul. De 20 km minden nap megvan. Pihenésként csacsog a szomszédokkal, de közben hímez, mert azt nem lehet, hogy nem csinál valami hasznosat. Ismeri a növényeket, gyógyító és mérgező fajtákat is. Vidám, könnyed, vicces nőci, suliba sosem járt, a falun és Sa Pa-n kívül sehol nem járt, még Hanoiban sem. Szinte mindig népviseletet hord, este 11-12 között fekszik le aludni. Angolul furán beszél, állítólag a turistákról ragadt rá. Vietnami English jellemzi, eltartott egy ideig mire megértettem. Pl. Nice=náj A szavak utolsó szótagját pl. sosem mondja ki. Végtelen kedves volt velünk és rengeteg infót adott át a kultúrájukról, életükről. Nekem ő egy szupernő. Le a kalappal előtte. 🙂

Szóval túráztunk a hegyekben, megnéztük a rizsföldeket, találkoztunk sok “village people”-el, ahogy ők mondják, vettünk kézi szőtteseket, hogy vmennyire támogassuk őket. Borzasztóan szegények. (Azért átértékelem a problémáimat…) Cukik nagyon ezek a népek, mert pl. ha készítettem róluk egy fényképet és utána megmutattam nekik, mindig hangosan és kicsit szégyenlősen nevettek. Alapvetően nagyon mosolygósak, nevetősek.
Az is fura szokásuk, hogy a túra során melléd szegődnek és képesek akár 1 órát is jönni melletted remélve, hogy veszel tőlük vmit. De nem tukmáják, csak jönnek melletted. Ha megálltunk, nagyon szerényen kinyitotta a kis zacskóját és mutatta, hogy miből választhatunk, ha akarunk.
Az is nagyon cuki volt, hogy csak úgy spontán az út során csináltak nekünk ajándékot az épp fellelhető növényekből. Egy fejdíszt, egy kis táskát, egy kis szívecskét. 🙂 Annyira cukik!

Túránk során 2 falut érintettünk, melyek a hegyek között élő törzsek „városai”. Itt volt iskola, piac, de látszott, hogy nem egy turistás hely, mert pl. 4 db banán 60 forint volt csak. Nekem elképesztő volt, hogy a környező kis falvakból az 6-8 éves gyerek egyedül sétáltak az iskolába, néha 10-12 km-t is kellett gyalogolniuk. És ők vigyáztak a kicsikre, a 4-6 évesekre, akik szintén velük mentek az iskolába.
Siettünk a másik faluba, ahol a szállásáunk volt, mert már kezdett sötédeni. Mi egy ún.homestay-ben aludtunk, de a nevével ellentétben ez hostel jellegű szállás volt, nem a családok otthonaiban aludtunk. Sajnos a hostel sokkal jobb minőségű, mint az otthonuk. Miután Sue elkísért minket ide, még visszasétált a házába, ami a hegyen keresztül a sötétben két és fél óra sétát jelentett még neki. Este meg a szomszéd hostelben volt egy kis karaoke buli, de 10-kor szerencsére véget ért így tudtunk egy jó nagyot aludni.
Közösségi média

Kapcsolódj

Ezeken az oldalakon is ott vagyok, ahol további képeket, információkat találsz.

Facebook Instagram Youtube
© 2024 Kati On The Road