Sa Pa – 4. nap

Sua reggel 8-kor már ott volt a szállásunkon (2 és fel órát gyalogolt az esőben, de előtte még főzött a családnak) Reggelire volt csokis ananászos palacsinta is, adunk Suanak is belőle. Isteni!! 🙂
Ma egy rövidebb túrát tettünk itt a környéken egy másik faluig. Idővel szerencsénk volt, mert ma elég esős idő volt, esett éjszaka is, de amikor túraztunk, akkor pont nem. Amikor visszaértünk Sa Pa-ba a városba, ott már elég erősen esett (3/4 órát sétáltunk az esőben) és a busz úton hazafele is folyamatosan esett. Hiaba, esős időszak végén vagyunk, de örültem, hogy a nap lényegét szárazon tudtuk tölteni. 🙂 

 
A mai nap hasonló volt a tegnapihoz, csak a táj volt kicsit más. Ma is volt, aki szegődött mellénk, ő egy felnőtt nő volt, és amikor megálltunk, elővette a hímzését és varrogatott.
Vicces volt, hogy itt is szoktak fütyülni a fűszállal, de itt nagyon jó a visszhang, és megtudtuk, hogy a fűszálas fütyülésnek volt olyan célja is, hogy ezt használták régen telefon helyett, ha értesíteni akarták egymást a törzsek. Sőt, arra is használták, hogy a szerelmesek elszórták a leveleket, megjelölve ezzel, hogy merre mentek.

Úttörő nagykkendős iskolás kis gyerekek is szegődtek mellénk, sajnos suli helyett turisták után vadásznak egy kis pénz reményében. Ők saját készítésű karkötőket árultak.

Ami extra volt ezen a napon, az Sapa-ban a helyi asszonyok erőszakossága. Ez elég turistás falu, mindenki ide érkezik és innen indul túrázni. Örülök, hogy nem itt szálltunk meg. A város elég lepukkant, de mindenhol építkeznek, talán idővel jobb lesz, út se sok van, bár azt is elkezdték csinálni. Par év múlva jó hely is lehet ez. 🙂
Hihetetlen hogy mindenki ezerrel nyomul hogy vegyél vmit tőle. Ha vkitol vettem vmit (mert fotózni csak úgy lehet őket, ha veszek is vmit), akkor a másik is nyomul, hogy tőle is vegyek.
A képen a bal oldali nő teljesen kész van, hogy tőle miért nem veszünk tatyót. Már annyira kétségbeesett, hogy 200 helyett 40-ért is odaadta volna. Persze a másik kettő boldog, mert tőlük jó drágán vásároltunk. Ilyen dumákat nyomnak: Make me happy. 🙂 

Du 3-kor indultunk vissza Hanoiba, 5 órás buszozás várt ránk, végig ömlött az eső.
És újabb vietnami English: ‘Hábáfá”=half past five 🙂 kezdem érteni őket. 🙂
Este 10-re értünk a szállodába, csomagjaink megvoltak, mivel zuhogott az eső, nem mentünk sehova. Másnap reggel Halong öbölbe megyünk 2 napra. Bőröndjeinket ismét a szallason hagyjuk. Nagyon megbízhatóak, sőt így hogy ki/be csekkolgatunk, semmit nem kelllett még fizetnünk, majd a végén. Adtunk le mosnivalót, 400 forintért kimossák a cuccainkat. Jó ez a hely. 🙂